Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Mátyás Ferenc: Tiszavirág életünk: Sinka Pista: versek
Torkonragadtak mérgek, félelmek, kitől remélhet testünk védelmet? fekete varjak őrzik a nászunk, megállíthatatlan zuhanásunk, futóhomokra épült életünk tiszavirág volt, fénye messze tűnt, fölöttünk mérges sárkányok szállnak, lengünk a szélben, mint őszi ágak. Nincs isten se, ki rajtunk segítsen, életünk, mondd, hová menekítsem, vakul szemünk is, hogy jót ne lássunk, derűnket eloltja ájulásunk, mosolyunk mögött a gyűlő árnyak üzenik jöttét már a halálnak. SINKA PISTA Merre kószálsz hontalanul felhőnyájad után vakon? tarisznyádból hull a csillag, s fénylik a tüzes szavakon. Láttad-e már fönn Sallait, a Göncölön Tatár Imrét, s ki a nemlét országútján koporsók göröngyein lép? Sárhajódon, amint Dózsát lopva cipeli a tábor, s a gyönggyé vált paraszt-könnyet, ha anyád balladát táncol? S őket, kiknek ajkán száradt a panaszos pásztorének, hallod-e a dalt, mit mondtak hőri dombról a szirének? Kik a Körözs-árba fúltak, mindnyája oly fiatal vót, — azóta ők illatozzák virággal teli a tallót. Megbékülsz-e, békületlen fekete bojtár? — szólítlak! Kadocsa nevében immár, vagy evvel is szomorítlak? Karjára vesz az idő, lám legendát sző halálodból, — ideje, hogy föltámadjál, koronázatlan apostol.
