Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - Temesi Ferenc: Por: regényrészlet
délibáb jJ3tUSI |9qiEXuEUISEA|0 UEdnSD 3J353| !P|Oj|E ‘OJUEJOZg -JEJ9ZS JUjlU ‘3|3A UBA X2n JJ3Z3 S ‘jXu3LU3Unj |Sf ‘WOJipjOJ 3 •sí lu3u s| ‘|ZS!M :|ejje59Z$ e 9Je2joj deputáció (Gróf Ráday Gedeon királyi biztos várbeli dolgozószobája. Néhány durván ácsolt bútordarab. Csak egyetlen ülőalkalmatosság van: egy karosszék az asztal mögött. A kandallóban ég a tűz. Pálfy Ferenc polgármester, Lőw Lipót, Rigó József, Lichten berg Mór, Magyar János tanácsbéliek, Nagy Sándor a Porlódi Híradó szerkesztője jőnek. Magyar János: (a polgármesterhez) Mégiscsak hallatlan, kérlek!... Pálfy: (méltósággal) Aki az oroszlán barlangjába jő, ne várjon nyájas fogadtatást. (A megáll a szoba közepén, tekergetik a nyakukat. Ráday kisvártatva balról be. Helyet foglal az asztalnál.) Ráday: (kimérten) Mit kívánnak az urak? Pálfy: Mikor én a város szolgálatáért otthagytam az áldott tanyai csöndet.... Ráday: (durván) A lényegre! Pálfy: De Gida, kérlek . . . Ráday: Az önnel való pertu ebben a szobában nem érvényes ... Pálfy: Méltóságos uram, akkor hallgasson meg, mint a város első cselédjét. (Kis szünet) Porlód szabad királyi város lakói nyugtalanok, mióta az ön komisszáriusi tevékenysége következtében több mint kétezer ember — köztük több száz porlódi — járta meg eme kazamatákat. Nem tudják, kire kerül a sor holnap. Az emberek már az utcán se mutatkoznak. Este üresek a kocsmák, elnéptelenednek az utcák ... Ráday: (gúnnyal) Vajon nem kívánatos-e ez egy tisztességes városban? Pálfy: Nem szeretném, ha méltóságod félreértelmezné a szavaimat. Városunk minden polgára elégedett, hogy a Sándor a bandájával együtt kalitkában van .... De elegünk van a vegzatúrából, és azt kérjük, (szünet) követeljük, hogy szűnjön meg végre a vizsgálat, és élhessük megszokott polgári életünket! Ráday: Úgy? Szóval önöknek már elegük van az igazságból? De a Sándort meg a bandáját azt évekig tűrték kegyelmetek! Az rabolhatott, gyilkolhatott, kisiklathatta a vonatot, mégis korzózhatott Porlód főterén! Az nem csípte a szemét a derék polgároknak! (Szünet) Hát én csak annyit mondok: akinek oka van félni, az féljen! Schwáb Herman ékszerészt ezekben a percekben fogják le az embereim. Holnapra legalább húsz nevet kiszed belőle Laucsik vizsgálóbíró az ő finom módszereivel, s azok, fogadok hogy mind tiszteletreméltó polgárok nevei leende- nek. (Csönd) Ráday: És még egy hírem van az urak számára: a kecskeméti városkapitány ma reggel felakasztotta magát a csellájában. (Döbbent csönd) Nincs szavuk az uraknak, ugye? Az ő esete is azt bizonyítja, hogy a „feddhetetlen” polgárok támogatása nélkül semmire se mentek volna ezek az önök által is oly megvetően emlegetett legények. Ex capite foetet piscis. Vagy ahogy itt mondják: fejitül büdösödik a hal. Pálfy: Méltóságos uram, én nem találok szavakat... Ráday: (rigeden) Tudtommal ön is nagy kedvelője a lovaknak, polgármester úr. 35
