Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - Iluh István: Boglyába gyűjtött napjaim: önéletírás - I. rész
tűröm én ezt. És ha más volt a rossz, és én kaptam ki, fogtam magam, felkaptam a német gázálarctáskám, amibe egy ceruzacsonk és két füzet volt, irány haza vagy ki a határba. Szédelegtem mindenfele. Amikor delet harangoztak, én is mentem hazafele, mint a többi iskolás. Anyámnak épp elég baja volt, minthogy a lecke után érdeklődjön. Hazamentem, tudomásul vette, enni adott, ha volt mit, és én a nyakamba vettem a világot. A rokonságban a nagyobb lányokat felöltöztették öregasszonynak, a hajukat agyonlisztezték, és így bujkáltak a katonák elől, akik keresték a bárizsnyákat. Igaz, anyám is nagyon rettegett a csavargó részeg katonáktól. Anyám, amint nagyon sokára rájöttem, ő rafináltan oldta meg. Gyerekek, ha éjszaka ránkverik az ajtót, fogjátok meg a ruhám szélét, és eszeveszetten ordítsatok mindaddig, amíg el nem megy, aki be akar jönni. Nekünk se kellett egyéb, mint akiket nyúznak, úgy üvöltöttünk anyám körül. Bizony hátat fordított a betolakodó, ha nálunk akart valamit. Még az ördögtől se féltünk jobban, mint Kálmántól. Már észrevettük, amikor a baj környékezte. Anyu mondta neki: menjél haza, Kálmán. Rézi néném üzeni. De Kálmán csak a tenyerét vájta, és mereven nézett a semmibe. Nem vártuk meg, amint elzuhan és vergődik, pucoltunk ki a házból, ki merre látott. Szörnyű látvány volt, és félelmetes. Amikor józan volt, mesélte, miket lát, és mikkel küzd, amikor beteg, oroszlánokkal birkózik, tigrisekkel és a halottakkal, azért van, hogy amikor elkap valamit, úgy szorítja, hogy lehetetlen kivenni a kezéből. Este mindig lefekvés előtt mindnyájan pisilni, kakilni mentünk. Az utcán még villanykarók se voltak, sötét volt az udvar. Laci, a Kálmán öccse úgy tudta utánozni Kálmánt, főleg a hangját. Elbújt a kerítés melletti bozótba, és a gyerekeket úgy megijesztette, hogy még a nagy dolgot se fejezték be ijedtükben. Rémülten szaladtak be a szobába. Anyám nem tudta elképzelni, mi történt. A gyerekek még anyuval se mertek kimenni a nagy ijedtség után, inkább szorongatták reggeligNagyapám egyik este eljött, és anyuval akart beszélni. Nézd, Julis — kezdte. A fiadnak úgyse veszed itthon hasznát, iskolába nem szeret járni, mert buta, találkoztam az egyik gazdával, jómódúak, kap ruhát, enni, meg minden héten ad neked egy kiló szalonnát, pár tojást és év végén egy kis búzát is. A gyereknek nem sok dolga lenne, még játszhat is, a gazdának van egy ő forma fia, legeltetne, szénát forgatna, szecskázna a teheneknek, megitatná őket. Ilyen semmi munkával látnák el. Ugyan, apám, ha már eddig együtt volt a család, most dobjam el őket, amikor majd csak vége lesz a háborúnak. Csak nem hagysz hazugságban, amikor én megígértem a gazdának, aki segíteni akar rajtatok. Egy szájjal kevesebb lesz. Még az is lehet, nem is fog neki kelleni, hisz olyan girhes, majd elfújja a szél. Majd ott megerősödik, nem fösvény emberekhez kerül. Anyám bement az iskolába, elmondta, hogy nem tud járatni, mert odaad cselédnek. Nem hiszem, bárki is tiltakozott volna emiatt az iskolában. Hátha így van, legyen, így kapta anyám a választ. Anyámat megvártam az iskola előtt, nem szólt semmit, szomorú voltam, még tán pitye- regtem is. Már este elkészítette a holmim, amit viszek a cselédségbe. A vasút mellett mentünk végig, nagyon messzire, reggeltől délig mentünk, mire anyám megmutatta, hova, melyik tanyába megyünk. A szívem éreztem és hallottam, milyen gyorsan dobogott. A gazda nem volt otthon, az asszony tudott róla, de az ura nélkül nem mert se bá, se bét mondani, hogy otthagyjon-e anyám vagy se. Mondta, várjuk meg az urát, de ha nem akarjuk, neki mindegy, mert most könnyű kiscselédet kapni. Anyám leült a tanya elébe, én is. Egy óra múlva az asszony egy fél köcsög aludttejet hozott. Együk meg — mondta — hozott egy kanalat is. Anyám nekem nyújtotta: egyél. Ettem volna is, meg nem is. Anyám belemártotta a kanalat az összetörődött aludttejbe, és két kövér legyet dobott ki a köcsögből. Egyikőnk se evett. Majd megeszik a kacsák—mondta az asszony, és odazúdította az aludttejet a vasvályúba. Megjött a gazda, egy szekér kukoricaszárat hozott. Le se szállt a kocsiról, és megbeszélték, hogy nagypiackor minden héten mehet 8
