Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - Aczél György: Az iskolareform - nemzeti ügy
ahol annak gyökerei szélesen terjednek el, de nem kevésbé biztos, hogy szorosan vett népművelés is csak ott fejlődhetik ki kellő arányban, ahol az oktatás magasabb ágai nem hanyagoltatnak el.” Tehát fejleszteni kell a tanítást és a tanítók képzését, a pedagógusokat és a pedagógusok képzését is. A pedagógusok képzésével s még inkább továbbképzésével kapcsolatban nagyon sok feladatunk van, nem lehetünk a jelenlegi helyzettel elégedettek. Termékeny, fontos öröksége Eötvösnek a kultúra és a gazdaság viszonyának napjainkban is korszerű értelmezése és roppant fontosságának hiteles felismerése. Mi is elutasítjuk Eötvössel együtt a kultúra és a gazdaság merev szembeállítását, és egyetértünk abban, hogy azonos gép mellett az igényes ember jobban dolgozik, többet és minőségileg is másképpen, mint az igénytelenebb, a kulturálatlanabb. Hozzátesszük, hogy ugyanakkor az igényes embernek más a társadalmi közérzete, és gazdagabb az egyéni élete is, ami a szocializmusban nélkülözhetetlen. A jó oktatás, a jó művészet szeretete természetesen nem helyettesítheti a gazdaság- politikát, de termékenyen segítheti azt. Folytatva az eötvösi gondolatot: 5 millió aktív kereső szorgalmában, szaktudásában, erkölcsi tartásában olyan tartalékok rejlenek, amelyek révén hatékonyabban, gyorsabban úrrá lehetünk mai gazdasági nehézségeinken, és új feladatainkat jobban tudjuk megoldani. A művelődés ügyének nemzeti üggyé való emeléséről egyképpen gondolkodunk báró Eötvös Józseffel is. Joggal hangsúlyoztuk már az MSZMP 1958-as irányelveiben: ,,A szocialista társadalom lényegéből fakadóan igényli, nem nélkülözheti a művelt emberfők sokaságát.” Sok, ezzel járó feladat közül itt, Baján feltétlenül külön is szeretném kiemelni a nemzetiségi oktatás jelentőségét. Ha valamiben, hát a nemzetiségekhez való viszonyban nincs folytonosság a kiegyezést követő milleneumi „békeidőkkel”. A Magyar Népköztársaságnak nemzeti érdeke, hogy a Magyarországon élő német, román, szerb-horvát, szlovák nemzetiségek anyanyelvűket ápolva, egyenrangú és egyenjogú állampolgárként cselekedhessenek a közös hazáért. Építsék a népek baráti kapcsolatait, képezzenek hidat a szomszédos vagy a távolabb élő, azonos nyelvet beszélő közösségekhez, ezzel is segítsék a kölcsönösen jó kapcsolatok kiépítését. Egész népe és nemzete ellen vét, aki nem adja meg a nemzetiségek szabad fejlődéséhez a pedagógiai segítséget, az iskolát, a politikai-gazdasági feltételeket. Gyengül az ország, ha a nemzetiségi állampolgár nem tudja saját anyanyelvén, saját kultúrája közvetítésével megtanulni a haza, a közös otthon szeretetét. Tanulhatunk Eötvös reálpolitikai józanságából is. Ehhez nem kell letagadni az olykor nem is csekély illúziót az ország polgárosodásához vezető utak keresésében. De Eötvös képes volt arra, hogy a részleges kudarcok miatt ne dobja oda reformelképzeléseinek egészét. Meggyőződése szerint a 48-as törvénynek megfelelően bevezette volna az állami iskolák rendszerét, mégis arra kényszerült, hogy az 1868-as 38. törvényben megtartsa a felekezeti iskolák rendszerét. És még így is elkeseredetten támadta őt a klérus. AZ ISKOLA ÜGYE NEMZETI ÜGY Az ország modernebbé, kulturáltabbá, demokratikusabbá, azaz szocialistábbá válását s még a szűkebben vett gazdasági kihívásra adott társadalmi válaszunkat is alapvetően segíti, ha sikerül megvalósítanunk azt a nemzeti programot, amelyet az iskola ügyének távlati fejlesztésére elhatároztunk. Ez egyik legnagyobb szabású, legbonyolultabb társadalmi feladatunk, talán az egyik legnemesebb is. Lehet, hogy sokszor kell módosítani a gyakorlatban a program egyes elemeit. Biztos, hogy itt is sikerek és megtorpanások fogják váltogatni egymást. Ez természetes, 7
