Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - Aczél György: Az iskolareform - nemzeti ügy
ACZÉL GYÖRGY AZ ISKOLAREFORM — NEMZETI ÜGY* A névadás nem formalitás, hiszen hagyományvállalást jelent. A név mindig kitekintést nyújt a történelem re, ésajövő terveit is sejteti. Afennállásának114. esztendejébe lépő, s negyedszázada felsőfokú intézménnyé vált bajai tanítóképzőnek olyan múltja és jelene van, s olyan jövőt ígér, amely méltó Eötvös József nevére. FELÜLETES AKTUALIZÁLÁS NÉLKÜL Kultúrát, szocialista kultúrát akkor lehet építeni, ha ismerjük és magunkénak tudjuk az egész emberiség által létrehozott kultúrkincset, s József Attilát idézve: „minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk, mint a mélyhegedű.” A történelmi értékek folytonossága nem csupán a művészetre vonatkozik. Az értékek folytonosságában, megszakítottságában eligazodni nem lehetséges akkor, ha eközben kizárólag a napi politikai meggondolásokra tekintünk, és ha nem történetiségükben, nem saját koruk feltételei között vizsgáljuk a régebbi korok értékeit. Az elfogultságok és egyoldalúságok a felszabadulás utáni történelmünkben is kísértettek. Ismeretes, hogy a konzervatív magyar ideológia és politika meghamisította Petőfit és Kossuthot, megtagadta Táncsicsot, s általában a magyar történelem leghaladóbb forradalmi vonulatát. Ennek ellenhatásaként is, 1945 után természetesen elsősorban forradalmi hagyományainkat akartuk felmutatni. Az 50-es évek elején azonban forradalmaink legnagyobb képviselőit gyakran úgy tiszteltük, hogy szoborrá merevítettük alakjukat. Negyedszázada ebből a szempontból is új korszak kezdődött, hozzáfogtunk Petőfi, Kossuth és a többiek eszmevilágának árnyalt vizsgálatához, így arcuk kibontakozott a homályból, sokszínű egyéniségként jelentek meg előttünk. Alakjukban, életük egy-egy szakaszában az ellentmondásosság is természetessé vált. És közben helyére került tudatunkban történelmi szerepüknek megfelelően Széchenyi, Kölcsey, Deák és remélhetően Eötvös József is, akinek műve — összetettségében, ha egyben-másban lenne vitánk vele is — maradandó érték. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az egyoldalú értékelések tudományos és politikai felszámolása nem zökkenőmentes folyamat, mert noha határozottan szakítottunk nagyjaink műveinek és példájának napi politikai aktualizálásával, vannak, akik más előjelekkel újra és újra ilyennel kísérleteznek. Mi elvetjük az egyiket, és elvetjük a másikat is. Valljuk, hogy a kulturális örökséget nem kisajátítani, hanem elsajátítani kell korunk minden lehetőségével, népünk távlatainak képviseletében. Úgy gondoljuk, a mai névadás is ennek az alkotó elsajátításnak a része. Remélhetőleg a város és a megye határán túli kisugárzással bővíteni fogja ismereteinket Eötvösről, aki 114 esztendeje alapította a tanítóképzőket, köztük a bajai tanítóképzőt. Ez a 114 esztendő, amely bővelkedett próbatételekben, megrázkódtatásokban, tragikus fordulatokban, három hosszabb korszakot is átfog. És az első kettő között ragyogtak föl villámfényként az 1918-as polgári és az 1919-es proletárforradalom jövőbe világító hónapjai. * Elhangzott 1984. november 13-án, a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola névadó ünnepségén. 3
