Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Domokos Péter: A Kalevala és a finn irodalom Magyarországon
Talvio. Volna bőven újrafordítani való is (pl. Runeberg, Aho, Canth s a „régiek”), de a fentebbi névsort is fel lehetne-kellene cserélni érdemesebb szerzőkre, értékesebb művekre. A finn dráma fejlődéséről sincs mértékadó képünk, hisz eltekintve Kivi két drámájának ma már alig olvasható fordításától, valamint az említett modern finn színművektől, a finn színházról és drámairodalomról szinte semmit sem tudunk. Mindezt azért is el kell mondani, mert — miként a fentebbi fejtegetésekből is kiviláglik — napjainkban a finn irodalom fordításának és megjelentetésének kitűnőek a lehetőségei. Talán soha nem állt még ilyen nagy és jól fölkészült fordító- és szakembergárda a kiadók rendelkezésére. Cikkek, tanulmányok sokasága, számos hír, beszámoló, recenzió árulkodik a hozzáértésről, s a legkülönfélébb fórumokon megjelent sok-sok fordítás (vers, novella, regényrészlet, egyéb) is arról tanúskodik, hogy eljött az ideje a még mindig nem kevés fehér folt eltüntetésének. A két állam közötti kulturális egyezmény nagyszerű lehetőségeket teremtett e tekintetben, többek között útjára indította a „Finn Irodalom Könyvtára” című ígéretes sorozatot. A sorozat gondozására az egyik legrangosabb magyarországi kiadó, az Európa Könyvkiadó kapott megbízást. A bőséges kerettervet mindenképpen az adóságtörlesztés jegyében kellett volna összeállítani, annál is inkább, mert a sorozat finnországi megfelelője, a „Magyar Irodalom Könyvtára” köteteit e szemlélet jegyében tervezték meg. Az eddig (1984-ig) megjelent mutatós, ízléses és stílusos kék-fehér borítójú kötetek mégsem szereztek madéktalan örömet sokunk számára. A Magyarországon már — több művük alapján is — jól ismert, sokszor kiadott írók (pl. Sillanpää, Waltari) helyett más, jelentős, nálunk még ismeretlen szerzőknek kellett volna itt teret biztosítani. Figyelni kellett volna továbbá arra is, hogy a Magyarországon végre önálló kötetben megszólaló nagy finn író, T. Pekkanen méltó tolmácsolásban (s ne olyan gyengében, mint amilyenben kiadták) — debütálhasson. A sorozat azonban így is egyöntetű siker! A feltűnő külsejű kötetek gyorsan fogynak a könyvesboltok gazdag választékú, roskadozó polcairól — bizonyítva, hogy a finn irodalomnak komoly olvasótábora van napjaink Magyarországában is. Ez a siker némiképp az újrakiadásokat is menti, igazolja, annál is inkább, mivel az antikváriumokban lehetetlen a régebben megjelent finn irodalmi alkotásokat vásárolni — „hiánycikkének számítanak. Az elmúlt évtizedekben növekvő számban új hívei támadtak tehát a finn irodalomnak, s mohó fogyasztásuk a finn—magyar irodalmi kapcsolatok legörvendetesebb jelensége. — A sorozat hátralevő kötetei — várhatóan— a finn irodalom ismeretlen tájaira is elkalauzolnak majd, miként a több mint tíz éve készülő, vaskos, nagy válogatás is, az Európa Könyvkiadó nagyszerű „kistükör” sorozatának közelesen(’) megjelenő finn tagja is. Ez a finn irodalom minden eddiginél teljesebb, bőségesen illusztrált és gondosan kommentált áttekintésének ígérkezik. Ha vannak is még (s nyilván bőven akadnak) rések, fehér foltok a finn irodalomról kialakított összképünkön, a jelenlegihez hasonló komoly, céltudatos munkával fokozatosan megszüntethetők a hiányok, így válik majd elfogadhatóvá, körvonalaiban megbízhatóbbá a finn irodalom magyarországi tablója, s így minősül át a magyar olvasó számára a rokon nép irodalma egyre inkább a nyelvrokonságon felül emelkedő, önmagában és önmagáért is rokonszenves, érdekes sőt fontos irodalommá, az egyetemes emberi kultúra, a világirodalom nélkülözhetetlen részévé. A finn irodalom magyarországi fogadtatásának vázlatos számbavételét egy jelentős esemény, s az ehhez kapcsolódó fontos kiadvány említésével zárom. 1984-ben ünnepelték a finnek és a magyarok a két állam közt 1959-ben megkötött és aláírt kulturális egyezmény negyedszázados jubileumát. A nevezetes évfordulóra tartalmában is gazdag, sokszínű, kiállításában reprezentatív kötetet jelentetett meg mindkét fél finnül, ill. magyarul (azonos szerzők azonos tanulmányaival34.) Tudomány- és kapcsolattörténeti szempontból is alapműnek tekinthető ez a vállalkozás, amely valóban szilárd híd az egykori rokonok, mai barátok között. Az újkori kapcsolatokat ténylegesen megteremtő Kalevala szellemében, mi több: a Kalevala szavaival köti össze s ülteti egymás mellé a Dunatáj és a Baltikum vidékéről a tegnapi testvérnépeket: Édes jatom, jó barátom, Gyermekkori gyöngy korácsom! Jer ide, énekeljünk együtt. Kettesben a kántust kezdjük. Most hogy újra összejöttünk. Két felől ide kerültünk ... Kéz a kézbe kössünk ős zve, Ujjat ujjal egybefűzve, Dalaink javára gyújtsunk, Legis-legszépiből nyújtsunk . . . (Vikár Béla fordítása) 50
