Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Domokos Péter: A Kalevala és a finn irodalom Magyarországon
DOMOKOS PÉTER A KALEVALA ÉS A FINN IRODALOM MAGYARORSZÁGON A finnugor nyelvcsalád két legjelentősebb tagjának, a finn és a magyar népnek az ősei legalább ötezer évvel ezelőtt szakadtak ki a még egy nyelven beszélő ősi közösségből, s késő leszármazottaik mindössze kétszáz évvel ezelőtt találtak ismét egymásra — felfigyelve a csak szakember számára észlelhető, érthető grammatikai egyezésekre. Sokan és sokszor részletesen leírták már az elválás és a találkozás hiteles történetét, többen és többször megvilágították a két egymástól messzeszakadt testvérnép sorsában, kultúrájában és nyelvében kimutatható különbségeket és hasonlóságokat is. — Tény, hogy Fennoskandia finnjeinek és a Duna táján élő magyaroknak az életvitelében, anyagi és szellemi kultúrájában, sorsának alakulásában több — a jól magyarázható — eltérés, mint az azonosság, az is tény azonban, hogy egymástól távol (s egymástól függetlenül) nem kevés történelmi viszontagság közepette előbb vagy utóbb, de önálló államot és országot alakító nemzetté formálódtak. — Egymás újra fölfedezése után eleinte lassan, fokozatosan s főként csak a tudomány (őstörténet, nyelvészet) területén kezdték meg egymás földerítését, megismerését, majd a kapcsolatok sokasodni, erősödni, színesedni kezdtek, s a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális élet szféráira is kiterjedtek. Kapcsolataink történetében kétségkívül külön fejezet illeti meg a finn irodalom (amelybe tehát — esetünkben — a folklór is beleértendő) magyarországi fogadtatásának kérdését. Aligha lehet vitatni azt a körülményt, hogy a finn irodalom magyarországi népszerűségében (egybevetve egyező nagyságú és színvonalú más irodalmakkal, pl. bármelyik skandinávval) döntő fontosságú elem volt a két nyelv rokonsága. A finn irodalom magyarországi jelenlétében pontosan és jól el lehet határolni három történetileg és tudománytörténeti szempontból is differenciálható korszakot,1 amelyből az első: Sajnovics nevezetes munkájának („Demonstratio...”) megjelenésétől, 1770-től mintegy 1914-ig, ill. 1920-ig tart (bár itt voltaképpen 1839, Reguly Finnországba érkezése s itteni tevékenysége tekinthető a tényleges kezdetnek); a második: 1914—1920-tól 1945—1959-ig ível, azaz voltaképp a két világháború közötti időszak (a háborús és a háborút követő évek a művelődés- és kapcsolattörténeti periódusok határait valósággal széthúzzák, sávvá szélesítik); a harmadik: 1959—1960-tól (a finn—magyar kulturális egyezmény megkötésétől, ill. az I. Nemzetközi Finnugor Kongresszus megrendezésétől) számítható, s — jelenleg is tart. E nagy periódusok figyelembevételével egymástól jól — s bizonyos értelemben jogosan — elkülöníthető továbbá a finn népköltészet (s ezen belül is a Kalevala) és a műköltészet magyar nyelvű fogadtatása is. Minden bizonnyal a kétezres nagyságrendet jócskán meghaladó tételt jelentene valamennyi témánkba vágó tétel aprólékos bibliográfiai felmérése. A fordítások, tanulmányok, ismertetések, értékelések, recenziók, hírek s a különféle műfajú kisebb-nagyobb finn irodalommal kapcsolatos írások száma a magyar nyelvű sajtóban (a fővárosi és a vidéki, a magyarországi és a Magyarország határain kívüli magyar újságokban, folyóiratokban és egyéb kiadványokban) igen magas, s csak roppant munka árán volna összegyűjthető. 1972-ben az erről a témáról közreadott könyvem^ közel ezer adata feltehetően csak mintegy fele lehet a tényleges címeknek, amelyeknek száma pl. rendszeres gyűjtőmunkám lezárulása, tehát 1970, ill. 1985 között is — egészen biztosan — több százzal növekedhetett. A finn néppel, nyelvvel és kultúrával a magyarság nem csupán mint egy váratlanul előbukkant rokon vélt egzotikumával kezdett ismerkedni. Fokról fokra elfogadta, mélységesen megszerette, majd számos elemét elsajátította, beépítette önmagába, nemzeti műveltségének is szerves részévé tette. Az érintett kérdésekben sok mindent feltártak és megírtak már a kutatók, mindazonáltal még mindig várat magára az igazi, a tényleges nagy munka, a finn—magyar kulturális és irodalmi kapcsolatok mély rétegeinek a feltárása3, így a könyv- és kézirattárak levélkötegeinek (feljegyzéseinek, szerződéseinek, plakátjainak stb.) átbúvárlása valamint a mindkét irodalmon végigvonuló ún. rokonságtéma rejtettebb vonulatainak4, motívumainak felkutatása és monografikus feldolgozása. A finn—magyar kapcsolatok első s egyben leghosszabb szakaszának kezdetét a magyarországi kutatás Sajnovics János korszakos jelentőségű művének megjelenésétől számítja. A Demonstratio Finnországban sem maradt visszhangtalan, 1771-ben Turkuban H. G. Porthan ismertette lapjában5. A finn művelődésnek és nemzeti tudományoknak ez a jelentős alakja nem került ugyan személyes kapcsolatba Sajnoviccsal,6 de több levelet is váltott már — főként nyelvészeti kérdésekről — a tizennyolcadik szá46
