Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Domokos Péter: A Kalevala és a finn irodalom Magyarországon
zad végének jeles magyar tudósával és költőjével, Verseghy Ferenccel valamint a kevésbé ismert Perlaki Dániellel7. Ez azonban még nem igazi kapcsolat, s főként — nem irodalmi jellegű. — Több évtizedes várakozás és eseménytelenség után finnországi útjával s ott végzett munkájával Reguly Antal teremti meg a tényleges (tehát nem a véletlenen alapuló esetleges és felületes) összeköttetést a két nép között, s a finn irodalom magyarországi történetének első lapjait is ő írja hazajuttatott tudósításaiban, jelentéseiben, leveleiben8. Voltaképpen az ő révén értesül a magyar tudósvilág és a magyar olvasó először a Kalevaláról (természetesen még csupán az eposz első, 1835-ös változatáról), ő tekinthető a Kalevala első magyar fordítójának — ha csak néhány részletet fordított is le belőle —, s egyben első önálló szemléletű magyar elemzője (amennyiben az archaikus székely, sőt moldvai csángó dalokkal hozza kapcsolatba a runókat)9. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a Kalevala későbbi magyarországi diadalútjának előkészítése Reguly érdeme, még a kutatás irányát is ő határozta meg. E nyomokon haladva, de már lényegesen kedvezőbb feltételek között, nagyobb anyag (pl. már a teljes Kalevala) ismeretében kezdi meg az eposz hatékony népszerűsítését (valamint egyes részleteinek átültetését) Hunfalvy Pál majd Philophennus álnéven Fábián István, s 1871-re Barna Ferdinánd fáradságos munkájával elkészül és önálló kiadványként meg is jelenik az első teljes magyar Kalevala. Ez a fordítás — való igaz — nem volt igazán jó, azonban döccenőivel és magyartalanságaival együtt is több figyelmet és elismerést érdemelt volna, részben mint úttörő vállalkozás, másrészt tanulmánynak is beillő érdekes Előszava révén. A korabeli sajtóban úgyszólván teljesen visszhangtalan maradt, de az utókortól sem kapott sok jó szót. A tudományos legenda szerint állítlag Budenz József ösztönzésére kezdte meg munkáját Vikár Béla, azzal a céllal, hogy igényesebben, az eredetit művészi értékben megközelítő módon szólaltassa meg anyanyelvén a finn eposzt. Több évtizedes előkészítő munka, tanulás, próbálkozás (helyszíni és hazai folklórgyűjtő utak sora) után 1909-ben látott napvilágot az ő valóban brilliáns magyar Kalevalája, amelyet sokan (köztük pl. Kosztolányi Dezső) és sok évtizeden át a magyar műfordításirodalom egyik felülmúlhatatlan teljesítményeként értékeltek. A magyarul tudó finnek körében is osztatlan volt a lelkesedés és az elismerés, H. Paasonen, a kiváló nyelvtudós szerint a finn eredeti elveszte esetén a magyar szövegből rekonstruálni lehetne teljes hűségében az eredeti művet. Sikerét és közkedveltségét tíznél is több új kiadása igazolja, s az is való, hogy Vikár tolmácsolásában vált a Kalevala a magyar műveltség egyik elemévé, tankönyvszöveggé, Kodály Zoltán zenéjének és József Attila költészetének is ihlető- jévé.1“ Az idő múlása,az ízlés megváltozása (és még számos egyéb körülmény, pl. az eposszal kapcsolatos új kutatási eredmények érvényesítésének igénye) mintegy „kikezdték” ezt a remek szöveget is (kifogásolták valóban eltúlzott játékosságát, könnyedségét, már-már zavaró csengés-bongását, érthetetlen tájszavainak sokaságát), s hitelesebb, komolyabb hangvételű, ritmusában kevésbé egyhangú magyar változat elkészítésére késztették — szinte egyidőben — az Erdélyben élő Nagy Kálmánt és a Helsinkiben dolgozó Rácz Istvánt. A tragikus sorsú erdélyi filológus-tanár vállalkozása (nehéz körülményeinek ismeretében) egyenesen hősiesnek is mondható, de ennél lényegesen több: esztétikai értéke is igen magas, rangos, pontos, nyelvileg igényes, modern és olvasmányos a fordítás. E harmadik teljes magyar Kalevala bukaresti majd budapesti kiadása is nagy, megérdemelt könyvsiker volt, s örömünket csak fokozta, hogy illusztrátora is magyar művész volt Baász Imre személyében. Rácz István munkája sem előzmény nélküli, az ötvenes évek közepén megjelent üde Kanteletar kötete napok alatt eltűnt az üzletekből. Kalevalájában — tudományos megfontolások eredményeként is — megtörve a nyolcszótagos sortördelés hagyományait egymás mellé emeli a párhuzamos, ismétlő sorokat, s a hömpölygő tizenhat szótagos sorokkal mintegy „eposz-szerűbbé” teszi a finn nép nagy alkotását. Nyelve, szóhasználata is ízes, természetes, keresettség nélküli, minden tekintetben megfelel a mai magyar nyelvi eszménynek. A negyedik teljes magyar Kalevala igénytelenebb külsejű helsinki kiadását pompás kiállítású budapesti kiadás követte. A fotóművészként Európa-szerte elismert Rácz István kitűnő fordításának hatását tovább fokozta a Kalevala miliőjét felidéző szebbnél szebb színes képeivel, a finn Néprajzi Múzeum szemet-szívet gyönyörködtető tárgyairól. Ennyit az ún. teljes fordításokról! Tudósaink és költőink között nem kevesen voltak (és vannak), akik csupán egy-egy (vagy néha több) ének magyarítására is vállalkoztak, ezeknek a számbavételére és értékelésére azonban ezúttal nincs mód. Jelentősnek mondható a Kalevalával foglalkozó magyar nyelvű tanulmányok és cikkek száma is. Tekintélyes hányaduk — érthető módon — a finn kutatások eredményein alapul, de akadnak önálló eredményeket, meglátásokat tartalmazó írások is (Korompay Bertalan, Papp István, Voigt Vilmos),11 szellemes és költői esszék (Kosztolányi Dezső, Gulyás Pál),<2 a magyar párhuzamokat keresgélő fejtegetések (Vikár Béla, Papp István)13 — s a legértékesebbek: az eposznak a magyar költészetre gyakorolt hatását elemző értékelések (Képes Géza).1' A Kalevala helyet kapott a magyar iskolai tankönyvekben, az egyetemi tananyagban, terjedelmes cikk mutatja be a legfrissebb magyar Világirodalmi Lexikon megfelelő (ötödik) kötetében is.15 A szakemberek és az igényes olvasók őszinte örömére 1983-ban a Gondolat Kiadó közreadta a világszerte ismert Kalevala-kutatónak, Väinö Kaukonennek az „eposz születését” bemutató kitűnő könyvét.15'8 Mindezeken túl magyarországi közkedveltsége legékesebb és legerőteljesebb bizonyítékának budapesti színreállítását tartom 1969-ben és 1970-ben a Körszínházban. Ortutay Gyula tudósi, Képes Géza költői -szerkesztői, Kazimir Károly rendezői s a színészkol47
