Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Haavikko, Paavo: Versek: Szopori Nagy Lajos fordításai - Ahti, Risto: Versek: Szopori Nagy Lajos fordításai
PAAVO HAAVIKKO VERSEK Ha nincs már más, vigyél egypár fehér követ az ágyba, világosra csiszolta őket a tenger, lélegeznek, illat őrződik bennük, egypár fehér kő, ez a tanácsom ha egymagádnak túl széles az ágy. Saját életedet akarod élni. Rendben. Önmagad akarsz lenni. Vigyázz! Arra már éppen várnak a férgek. Élni szeretnél, míg fiatal vagy. Ábránd. Ezer értetlen szem marja széjjel a képed. Gyermeki félelem ül benned, sötétséget lehelő, míg csak véget nem ér a játék. # * * Kerek hold, vetkőző nő, áradó vízsugár, éjszaka lesz. A hold gyorsabban halad, mint a fosztó felhők. A hold gyorsabban halad, mint a fosztó felhők, s közben a hideg mindinkább lecsupaszítja az eget. A hold gyorsabban halad, mint a foszló felhők, a nő átlépdel a hideg szobán, ruháit úgy hullajtja végig, ahogy átlépdel a szobán, s a szoba hideg. Útja sietős a takaró alá. A hold gyorsabban halad, mint a foszló felhők, RISTO AHTI VERSEK Semmit sem tudunk. A napba nyújtogatjuk két kezünket, e gallyakat, lehajtott fejjel imádkozunk a holdhoz. Szentjánosbogarak csillognak a sötétben meg csillagok, és ciripelnek a tücskök. Semmit sem tudunk. Lehajtott fejjel imádkozunk a hullámokhoz, a felhőkbe nyújtogatjuk két kezünket. Így van jól. És a nő a férfi véleményére kíváncsi, hogyan is kúszik föl a nap az ember tagjaiba, a férfi meg a nőt kérdi, mint telik meg a hold, miként csendes és hűs a tenger, hogyan csillognak a sötétben a szentjánosbogarak és a csillagok s ciripelnek a tücskök.
