Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Ittzés Mihály: Vejnemöjnen muzsikál: Kodály és a Kalevala
gyító mesterkedéseihez. Ezért is kapta Kodály kis darabja a Vejnemöjnen fohásza címet. Az „Északhon megtorló mesterkedéseit” elbeszélő ének 330—333. sorát az utolsó szó megváltoztatásával (engedelmet helyett segedelmet) foglalta zenébe Kodály Zoltán: i—— —---------------i-----H— . 1 -k -T *■ A _-__«V___á____J__t f j VT til rnn * r r r 1 * A 9 r 4 4 I ? ¥m \ V * l „Tőlem semmi ki nem telne, Ha nincs Alkotóm kegyelme, Adj óh Alkotóm, kegyelmet, Hozz, óh Isten segédeimet. Itt már finn népi dallam hangzik fel a szoprán szólamban, melyet az alt soronként változva alsó kvart-, szext-, végül kvintkánonban kísér. A dallam eredetét a szerzői jegyzet árulja el, s az Iskolai énekgyűjtemény forrásjegyzéke közelebbről is meghatározza. Eszerint az északi dallamot Kodály az Armas Launis által szerkesztett és 1930-ban megjelent Karjalan runosävelmät című gyűjteményből (385. szám) vette (néhány pici változtatással). A feldolgozás hangzásának gazdagítására is javaslatot tett a komponista: „végig szólhat hozzá énekhangon, vagy hangszeren” az alaphang és kvintje (egyszerű, népi dudabasszusszerű hátteret adva a két mozgalmas szólamnak). A következő (122. számú) darab is a finn mondái hőst idézi. Címe egyszerűen csak: Vejnemöjnen, s a dalversenyt elbeszélő harmadik énekből meríti szövegét. A szövegváltozásokat ismét párhuzamos idézettel mutatjuk be. (Vikár) (Kodály) [1.] Vejnemö, a komoly öreg, [2.] Éldegélvén idei leg [...] [ 4.] Kalevala tisztásain [ 7.] Nap-nap után dalol híven, [ 9.] Emlékezik ős időkrül [10.] Kezdetbéli mély kútfőkről, [11.] Miket nem dali minden gyermek, [12.] Férfiak se mind ismernek [13.] Ez Ínséges esztendőkben, [14.] E veszendő vég időkben. Komoly, öreg Vejnemöjnän Éldegéle ideiglen, Kalevala hegyén völgyén, Nap-nap után énekelvén. Emlékezik ős időkről, Kezdetbéli mély kútfőkről, Kiket nem dali minden gyermek Férfiak se mind ismernek, Ez Ínséges esztendőben, E veszendő nagy időben. Az eseti forma helyett Kodály a Vikár-fordításban általánosabban használt alakját használta a Vejnemöjnen nevéhez csatlakozó epitheton ornansnak (Id. pl. ugyanennek 37
