Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Ittzés Mihály: Vejnemöjnen muzsikál: Kodály és a Kalevala

az éneknek 85. és 115. sorában). A karmű szövegének 3. sorában a Vikár-fordítás 4. sorához valószínűleg az 584. sort párosította: Mint atyádnak hegyén-völgyén.

Kodály a viszonylag hosszú szöveghez Launis karjai runogyűjteményéből három dallamot is felhasznált (410., 411., 418. szám), melyek közeli variánsként természetes zeneiséggel követik egymást. A lassú tempójú darab az alsó szólam magános elbeszélő énekével indul, melyhez — mintha csak a rege hallgatóinak együtt lélegző, rácsodálkozó reakcióját festené — később csatlakozik a szoprán. Majd szövegi-ritmikai s többé- kevésbé szabad dallami imitációval társul az alt dallamához, hogy együtt drámai erővel szólaltassák meg a kis remekmű csúcspontját, az ínséges, emberveszejtő nagy idők gondolatát. Az alt hosszan kitartott záróhangja felett az utolsó szövegsor ismétlődik egy elhalkuló dallamvariánssal múlttá varázsolván a keserves jelent; vagy még inkább: végtelen szomorúsággal beletörődve a változtathatatlanba ... Ne feledjük: akkoriban 1942-t írtak ...

A magyar néphagyományban a lakodalmi szokások egyik fontos mozzanata a menyasszony búcsúztatása és búcsúzása. A bensőséges és egyben drámai pillanatokat egyik idevágó dalunk így vezeti be:

(l.)Búcsúzz Anni, búcsúzz anyádtul, apadtul,

Anyádtul, apadtul, leánybarátyidtul,

Leánybarátyidtul, leánytemagadtul!

A menyasszony letérdel szülei elé és sírva elbúcsúzik tőlük. (Lásd és halld: Rajeczky: Magyar népzene, 2. lemezsorozat.)

Mielőtt Észak úrasszonyának lánya újdonsült férjével, vasverő llmarinennel útra kelne új otthonába szintén elbúcsúzik, s „Szóval mondja, sirdogálja”:

(332.) Köszönöm, atyám, ténékéd Vélem való vesződségéd,

Ételemet, italomat,

Legéslegjobb falatimat.

Köszönöm jó anyám néked Ifjontomban hogy neveltél.

Kis koromban dédelgettél,

Édes tejeddel etettél.

(342.) Köszöntőm egész családom,

Valamennyi lány barátom,

Kikkel eggyütt nevelődtem,

Zsendültömben eggyütt nőttem.

A Bicinia Hungarica 179. számához — címe: Menyasszony búcsúzó — Kodály néhány apró változtatással vette át a Vikár-fordítás 24. énekének 332—339. és 342—345. sorát. Dallamait a karéliai gyűjteményből vette (Launis: Karjalan runosävelmät, 400. sz.) A három kapcsolatformának — apa; anya; közösség- család és barátok— megfelelően a zenei megoldás, feldolgozás is háromféle. Az első „strófában” a kísérő alt szólam a Kodály harmóniavezetésére oly jellemző ereszkedő skálamenetet rajzolja meg széles ritmussal. Az „anya-versszakban” az ellenpont-szólam a nyolcadokhoz negyedet és fordítva társít, miközben mozgásvonala a dallaméval ellentétes irányú. Végül az utolsó szakasz sűrű menetű kánonszerkesztéssel lesz mozgalmas. A kiválasztott kétsoros dallamok a népzenei „variációs technika” egyszerűségükben is művészi példái.

38