Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Ittzés Mihály: Vejnemöjnen muzsikál: Kodály és a Kalevala

pentaton dallam különleges, magasan majd egész mélyen is járó vonala, a sorpárok helyett a négysoros végigkomponáltság is arra mutat, hogy Kodály saját dallamáról van szó. A kiválasztott szöveget kétszer négysoros strófába fogja. Kodály itt is, mint általában, alkotó módon, bizonyos szabadsággal nyúl a kiválasztott szöveghez. Vikár Béla az 1940-ben megjelent „népkönyv” jellegű kiadás előszavában írja: a finnországi utazás után „itthon sorra látogattam daltermő magyar tájainkat, hogy a magyar Kalevala mindenben hű visszhangja legyen az eredetinek. A székelység, az Alföld, a palóc falvak és a Dunántúl magyarjai gazdagították dalaik és beszédjük tősgyökeres zamatéval huszonkét évig tartó munkámat, a magyar Kalevalát.” Fordításába a népnyelvből sok, magyarázat nélkül ma már nehezen érthető, illetve túl régies kifejezés került,vagy olyan sorok, amelyek a zenei céloknak nem mindenben feleltek meg. A zeneszerző ezért keresett olykor más megoldást vagy a Vikár-fordítás más helyeiről, vagy saját intenciói alapján. A magyar biciniumok II. részének első darabja (az eredeti kiadásban 61., a ma közkézen forgóban 59. szám) is ilyen szövegkorrekciókkal vált magyar vo- kálszöveggé. S mint ilyen tulajdonképpen visszatér az eredeti előadásmódhoz, mert — mint Vikár írja a Lönnrot által összegyűjtött ősi szövegekről „nem is úgy adták elő szavalatképpen, mint ma nálunk és mindenütt, hanem énekszóval, szertartásos tisztelettel [... ]”. Kodály zenéje is ezt idézi fel, most már magasabb művészi fokon, a két- szólamúság míves, európai hagyományokon nevelődött gazdagságával.

(így kezdődik a Kalevala) — így, zárójelben szerénykedik a cím az Előhangból vett szövegre írt első Kalevala-bicinium élén. A bűvös és historiás énekre hívó szöveget a két verzió összevetésével idézzük. (Megjegyezzük, hogy Kodály itt is jelölte az é hangzót. Ezt követjük mi is.)

(Vikár)

(sorok száma)

[ 1.] Mostan kedvem kerekedik,

[ 2.] Elmém azon töprenkedik,

[ 3.] Hogy ím dalra kéne kelni,

[ 4.] Ideje volna énekelni,

[•••],

[11.] Édes játom, jó barátom,

[12.] Gyermekkori gyöngy korácsom!

[13]. Jer ide, énekeljünk eggyütt,

[14.] Kettesben a kántust kezdjük,

(Kodály)

1. Mostan kedvem kerekedik, Elmém azon töprenkedik, Hogy már dalra kéne kelni, Ideje volna énekelni.

2. Édes játom, jó barátom, Gyermekkori jó pajtásom, Jer hát, énekeljünk eggyütt, Kettesben a nótát kezdjük.

Ugyanez a dallam új feldolgozásban — hárfaidéző zongorakísérettel és más ellenszólammal — lett Kodály utolsó Kalevala-darabja: Nyolc kis duett szoprán és tenorra. Megjelent 1954-ben.

A fordító a már idézett harmadik kiadás 1940. február 28-án, a Kalevala finn nemzeti ünnepének napján kelt előszavában annak az óhajának adott hangot, hogy szeretné, ha a mi nemzetünk körében is otthonos lenne északi testvérnépünk eposza. A zeneszerző Kodály a fiataloknak szánt kétszólamú énekeivel kívánta segíteni ezt a célkitűzést. A Bicinia rokon népi dalokat feldolgozó IV. kötetét éppen azokkal a sorokkal kezdte, amelyekkel — a Kalevala 45. énekét idézve — Vikár Béla bevezető sorait bevégezte. (A darab az újabb kiadásokból hiányzik, az eredetiben 121. szám.) Vejnemöjnen, a „főfő táltos "Ukkótól, a „fölső isten”-től kér segítséget gyó36