Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Ittzés Mihály: Vejnemöjnen muzsikál: Kodály és a Kalevala

szerzése mellett kéri Launis karjalai runo dallamokat tartalmazó kötetét is. (Kodály Zoltán levelei, 291. illetve 499. levél.) S ezzel el is érkeztünk a Kalevala-kompozíciók idejéig.

A Kerényi György közreműködésével készült Iskolai énekgyűjtemény (1943—1944) előszavában a bőséges magyar dalanyag kiegészítéséül függelékben közölt magyar történeti, szomszéd népi dalokat ajánlja a könyv használóinak figyelmébe. Továbbá megjegyzi, hogy „rokon népeink azonos lelkiségé' dallamai nekünk nem idegenek, hisz egy részük még zenei külsőségekben sem különbözik a mienktől. Közös gyermekkorunkba nyúlnak vissza, s ami nálunk már kissé elfakult, ott még eleven. De érdemes megismerni az eltérőbbeket is. Nem maradhatunk meg továbbra is nyelvrokonainkról való mai tudatlanságunkban. A zene igen jó eszköz megismerésükre.” Az Előszó végén így ír: ,,A világban való zenei tájékozódásnak legalább kezdetét adja meg a II. kötet III. [előbb hivatkozott] függeléke. Távolabbi népek zenéjének ismertetése egyelőre talán későbbi évekre maradhat. így is akad itt elég:

»Miket nem dali minden gyermek,

Férfiak se mind ismernek,

Ez ínséges esztendőkben,

E veszendő végidőkben.«

(Kalevala 3., 17. ének)

De éppen ez a cél! Hadd »dalija őket minden gyermek«, hogy mire felnő, másképp érezze magát magyarnak és embernek.” (Visszatekintés, 1.132., ill. 135. old.)

A finnek népi hőskölteményének Vikár Béla fordította soraival buzdította kortársait, az ifjabb nemzedéket a háborús évek szorításában az emberhez méltóbb énekre és életre. Ehhez énekelnivalót is adott. Az első kötetben elszórtan fellelhető finn runo- dallamok mellett a Függelék hat dallampéldája szolgálja nemcsak a zenei ismeret- és élményszerzést, hanem az Előszóban megfogalmazott általános nemzeti és emberi nevelési célokat. Kodály azonban tudta, hogy az okos szónál is többet ér az az érzelmi és művészi hatás, amely — egy jó tanító vezetésével — a még alakítható fiatal lelket érheti. Felismerte az egyszerű kis finn dallamokban a művészi továbbfejlesztés, feldolgozás lehetőségét, néhányat már 1942-ben, a Bicinia Hungarica, a Magyar Kétszólamú Énekek sorozatába beillesztett. A mari (cseremisz) dalok mellett e néhány Kalevala- adaptáció képviseli a finnugor rokon népek zenéjét. Juliánusz nyomában — ahogy a IV. füzethez írott előszó címe mondja — indult el, hogy felfedeztesse az idegen-ismerős zenei világot. „Akármilyen jól megismeri valaki népzenénket: csak a rokon népekre való kitekintés adja meg a képnek a távlatot, a mélységet. Megtanuljuk ebből: nem vagyunk egyedül a világon. Kultúránk egy nagy, régi, keleti kultúra nyugatra szakadt, itt gyökeret vert, csodálatosképpen máig megmaradt sarja. „Az első pillanatra is ismerős dalok mellett található idegenszerűbbekről is elképzelhető, hogy „lehetett magyar dal is, talán volt is, csak kiveszett.” Az ezekkel való foglalkozás révén is a magunkét ismerjük meg, de „nemcsak itt élő, mai alakjában, hanem gyökeréig: múltjában és rokon népeknél fennmaradt ősibb, épebb változataiban.” A szövegek költői értékére, a miénkkel rokon világára hívja fel még a figyelmet, hisz „nagy hiánya irodalmunknak, hogy a rokon népek költészetét alig ismerteti.” Visszatekintés, I. 70 old. (Azóta persze már jelentősen javult a helyzet e téren, s a népzenekutatás is számos egészen ősi finnugor elemet, vonást tárt fel népzenénkben.)

A Bicinia Hungarica II. füzetének első darabjaként közölt Kodály először Kalevala- szöveget. A másutt megtalálható utalás a finn népdaleredetre itt hiányzik, s a tiszta

35