Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Ittzés Mihály: Vejnemöjnen muzsikál: Kodály és a Kalevala
ITTZÉS MIHÁLY VEJNEMÖJNEN MUZSIKÁL Kodály és a Kalevala Kodály életművében számos példát találunk arra, hogy a tudományos munka során megismert anyag a művészi, zenei alkotómunkában inspiráció forrása lett, s hogy a mű közvetlen rendeltetése szerint vagy tágabb értelemben pedagógiai, nevelő szándékú. Szép példája ennek az a néhány kis kompozíció a negyvenes évek elejéről, amelyekben a Kalevala rövid részleteit és finn runo-dallamokat használt fel a tanító szándékú tudós zeneszerző. A finn népzenetudomány eredményeit — a dal lám közléseket és elméleti megállapításokat, kutatási módszereket — Kodály Zoltán tudományos működésének legkezde- tétől figyelemmel kísérte. Már 1906-os keltezésű doktori értekezésében, A magyar népdal strófa-szerkezete című dolgozatában párhuzamot vont bizonyos magyar és finn dalritmusok között. A négysoros strófák egy csoportjában — írja — „sajátságos sorfajta szerepel, amelynek mását a nyugati zenében nem találjuk: úgy látszik kelet a hazája; tán ősi örökségünk egy része. Ez a sor a finn Kalevala-melódiákmk tipikus sora.” Ugyanebben a dolgozatban leszögezte, hogy „szerkezet dolgában az a különbség a finn és magyar dallamok közt, hogy amazok csak kétsorosak, ezek mind négysorosak, bár itt-ott megtetszik még a régi kétsorosság [. . . ] A dallam egyszerű és — különösen a finn dalokban — egyhangú, kis hangterjedelemben mozog, igen jellemző benne, hogy a sor két végső hangja egy-magasságú.” (Visszatekintés, II. 43—44. old.) A ritmuspéldák között be is mutatja a jellegzetes 5/4 ütemű sorpárok alapképletét: Ugyancsak a neves finn folklorista—későbbi személyes ismerőse és alkalmi levelező- társa — llmari Krohn tudományos eredményeire hivatkozott (Bartókkal együtt), amikor megfogalmazta 1913-ban Az új egyetemes népdalgyűjtemény tervezetét. Aj népdalok szótárszerű rendszerezésében indultak ki az idősebb finn kutató módszeréből: „llmari Krohn fölismerte, hogy a kezdőhangoknál fontosabb, állandóbb az egyes dallamsorok végződése, s ezen az alapon rendezte a Suomen Kansan Sävelmiä 2. sorozatát. Némi változtatással ezt a rendszert fogadtuk el mi is.” (Visszatekintés, II. 50. old.) (Megjegyezhetjük, hogy népdalaink rendszerezésében máig használatos ez, a sorok záróhangjainak magassági viszonyait alapul vevő módszer.) Kodály 1920-ban írott nevezetes munkájában, az Árgirus nótájában is kitér a finn runo-dallamok ritmikájára, az alapképlet variálódásaira. A tanulmány 12. jegyzetében hivatkozik Armas Launis nagyszabású összeállítására, mely a finn népdalgyűjtemény IV. köteteként 1910-ben látott napvilágot. (Visszatekintés, II. 85., ill. 510. old.) Már az eddigiekből is kitűnik, hogy a lehetőségekhez mérten friss eredményekre, közlésekre támaszkodott a maga kutatásaiban, igyekezett az újabb és újabb kiadványokat megismerni, megszerezni. Erről tanúskodik többek között llmari Krohn-nal való levélváltása,vagya Helsinkiben tartózkodó Korompay Bertalan foklorista és nyelvtanárhoz írott levele. Ez utóbbiban —1942. januárjában —több más gyűjtemény meg34
