Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Autio, Eero: A "Felhő-csónak"-ének és a sziklarajzok jávorszarvast és csónakot együttesen megjelenítő ábrázolásai: fordította Kádár György

E „Felhő-csónak” motívum sok fejtörést okozott a tudósoknak, mert közvetlen nemzetközi analógiák nem voltak kimutathatók. Jouko Hautala nagyon valószínűnek tartja, hogy a jávor és vakarása („csutakolása”) kezdettől fogva a „Felhő-csónakhoz” tartozott, és nincs kapcsolata a „Hiisi jávorának síelése” énekkel (Hűden hirven hiindäntä), viszont a kétféle ének állata — eredetére nézve — azonos és a Napot jelentik. A Hiisi („gonosz szellem”) napvoltáról maguk az énekmondók számoltak be, amit J. Krohn már 1885-ben bizonyítékként használt fel. Krohn nézete — amit ő mégsem kapcsol a „Felhőcsónak” jávorához — a következő idézetből tűnik ki:

„Aztán a jávor rendszerint

A harasztos domb felé, a nagy hegy felé fut, mint a felkelő Nap, és végül megszomjazván tavat iszik, ugyanúgy, mint ahogy a Nap a tengerbe ereszkedik.”

A jávor felszólítása ,.tó-ivásra”, a „nagy hegy”, a harasztos domb” általánosak a „Hiisi jávora” különféle változataiban, miként Krohn magyarázata sem a semmiben lóg. A sziklarajzok vizsgálata meg fogja erősíteni e nézet igazát úgy, hogy egyúttal időbeli mélységet is ad majd.

Mint már említettük, több változat zárul azzal, hogy a jávort futni késztetik arra a helyre, „hol a kígyó sörlét kortyol”. Ez Hautala szerint késői hozzátoldás lenne a „sörlé” felbukkanása miatt. Mivel a kígyót úgy tekintik, mint a „halottak világának (alsó világ) jelképét (amit bizonyos változatok felszólításai — — mint pl. futni „a folyótól az Észak oldalára” — támogatni is látszanak), így a hely, amelyre a verssorok utalnak, végül is a szibériai sziklarajzokból lesz tisztázható.

Az arhangelszki változatokból hiányzik a jávoros részlet. Az ottani „Felhő-csónak-ének” négy haja- donról szól, akik „szerelmi levelet” találtak: a levélből akkora tölgy nőtt, hogy az megakadályozta a felhők „futását”. Csak egy felhő futott át, melynek a gyökerei széles tavacskák voltak, és egy csónak volt benne; a csónakban ifjak, még nőtlen férfiak kötelet sodortak azért, hogy

„A tenger csendes maradjon,

Az öböl tükörsima legyen

Arhangelszk leányait vinni Tengeri madarakkal kereskedni.”

Jouko Hautala — Kaarle Krohn megállapításaira támaszkodva — ezen arhangelszki változat befejező részét is késeinek tartja.

Az alábbi Finnországgal kapcsolatos példák, melyek a jávorszarvast és a csónakot együttesen ábrázolják, Astuvansalmiból valók. Az ilyesfajta együttes ábrázolás megtalálható másfelé is, de azok nehezen kivehetők.

Pekka Sarvas régész szerint egy képen egy jávor, egy csónak és egy emberalak azonosítható; egy másikon két hajó, lejjebb valami állatalak, és a háttérben egy nagy méretű jávorfej és a háta;egy harmadikon pedig egy csónak, azalatt egy jávorfej és csak egy rész a törzsből, mert a többi megsemmisült a szikla letöredezésével. A kutató e csónakos képeket a skandináv „naphajó” megfelelőivel hozza összefüggésbe a kereszt közepű körök miatt. Festményeink állatábrázolásai a jávorvadászatra utalnak, mely a szorosokban a tavaszi hófúvások idején történhetett, vagy akkor, amikor az állatokat a lejtőkről lehajtották. A képek azokhoz a szertartásokhoz kötődhettek, melyek a vadászattal voltak kapcsolatosak, s amelyeket vagy ezek előtt tartottak biztosítandó a vadászszerencsét, vagy utána, a következő időszak sikerét megalapozandó. A kutató a jávor és a csónak kölcsönös kapcsolatára nem tért ki.

Juha-Pekka Taavitsainen régész szerint a hajós képek nem a jávorvadászathoz, hanem a halászathoz kapcsolódnak.

Az astuvansalmi sziklafestmények minden valószínűség szerint ie. 2000—500 között készültek. Ismeretes egy kép, mely az Onyega-tó közeléből Peri-Neszijből került az Ermitázsba. Az A. M. Linev- szkij által leírt „csónakból történő jávor- vagy vadrénvadászatot” itt most mellőzzük. Helyette V. I. Ravdonikas véleményéhez csatlakozunk, aki szerint az állatok „naprént” („aurinkopeura”), a csónak pedig az Ozirisz-hajóhoz hasonlítható vízi közlekedési eszközt ábrázol. Bizonyítása szerint az egykori vad rén vadászok e legfontosabb vadállata, mely boldogulásuknak is feltétele volt, a déli hatások következtében fejlődött s vált a Napisten megtestesítőjévé. Az ő érvelése, mely N. Ja. Marr teóriájára épít, azért érdemel figyelmet, mert arra is rávilágít, hogy a vadrén helyett miért mutatkozhat éppoly gyakran jávor is.

A másik Onyega-tó környékéről való képet Karetszkij Noszijban találták. Az ezen levő képet a jávorral azonosítják. Az állatot ábrázoló vonalkák közötti jelek a Nappal vagy a Holddal hozhatók összefüggésbe, és arra utalnak, hogy a képnek mitologikus mondandója van. Az Onyega környékéről származó jávoros képek csónakjait általában az Ozirisz hajóihoz hasonlítható „naphajóknak” tarthatjuk, melyeknek a függőleges vonalkákkal ábrázolt utasai a rajzot készítő Onyega környékeik ősei lehettek. Minthogy a jávor belsejében elhelyezkedő kép valószínűleg a Holdra utal, s a kompozícióhoz még két

26