Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Autio, Eero: A "Felhő-csónak"-ének és a sziklarajzok jávorszarvast és csónakot együttesen megjelenítő ábrázolásai: fordította Kádár György
EERO AUTIO A „FELHŐ-CSÓNAK"-ÉNEK ÉS A SZIKLARAJZOK JÁVORSZARVAST ÉS CSÓNAKOT EGYÜTTESEN MEGJELENÍTŐ ÁBRÁZOLÁSAI A tanulmány előtt fontosnak tartom néhány dologra felhívni a figyelmet. Az egyik az — s ezért fordítottam le az írás keletkezéséről szóló sorokat —, hogy a testvérvárosi kapcsolatok milyen gyümölcsözően, hasznosan működnek Finnország és a Szovjetunió között. A másik — számomra kissé váratlanabb —, hogy Finnországban is vannak olyan gondok, miszerint a kiadókat nemigen érdeklik népének, ill. a rokon népek múltjával kapcsolatos írások. A harmadik megjegyzésem már szakmai jellegű: a cikk több helyen is fontos módszertani útmutatásokkal szolgálhat nemcsak régészeink, de néprajzosaink, nyelvészeink, ill. az őstörténetünkkel foglalkozók számára. Ezek közül legfontosabb az, hogy a szerző több helyen is hangsúlyozza: a régmúlt korok embere a világ jelenségeit szerves egészként élte meg, egységesnek látta. Ennek az állításnak módszertani következményei vannak, melyek a cikkben elv- szerűen és következetesen meg is valósulnak; ez pedig az, hogy ma ugyan külön tartjuk számon a nyelvészetet, a régészetet, a néprajzot, a történelmet, a művészet- történetet stb., akik viszont a „ múltban éltek, azok ezt nem tudták”. Ők nem külön készítettek sziklarajzot, aztán beszéltek, aztán verseltek, majd külön énekeltek, megint külön a világról képzelődtek stb. E tevékenységek nem egymástól függetlenül léteztek, hanem éppenhogy egymásra épülve, egymásba fonódva. Következésképpen, szinte bármilyen anyag kutatásához is fogjunk hozzá, azt minden esetben meg kell vizsgálnunk a társtudományok felől nézve is. Cikkünk szerzője ezt teszi. S röviden megemlíteném még, hogy Eero Autio azon szerzők közé tartozik, akik szerint a mai népművészetből, ill. a mai népéletből szerzett ismeretek olykor támpontot jelenthetnek őstörténeti, nyelvészeti kutatásokhoz. Az írás a Szovjetunióban, a Pu- nolippu c. karéliai folyóiratban jelent meg 1983. augusztusában. A fordító „Az alábbiakban Eero Autio varkausi kutatónak egyik sziklarajzokról szóló írását közöljük, melynek születéséről a következőket írta: A történelem, azon belül is Karjala múltja mindig nagyon érdekelt. Amikor már valamivel érettebb fővel lehetőségem nyílott arra, hogy ismereteimet bővítsem, a történelmet választottam fő szakterületemnek. Tanulmányaim befejeztével tovább tanultam oroszul, azzal a céllal, hogy majd később az e nyelven írt szakirodalmat megérthessem. Varkaus Városi Könyvtárában, a Petrozavodszk által városunknak ajándékozott könyvek között bőséggel volt olvasnivaló. Rögtön azzal a könyvvel próbálkoztam meg, amelyet addig is oly gyakran láttam, a borítóján rajta levő karjalai nemzeti színekkel, s címével: »Riszunki na szkala» (Sziklarajzok). Olvasni kezdtem, s egyszeriben észrevettem, hogy olyan anyag van a kezemben, amely egyrészt roppant izgalmas, másrészt nekünk finneknek igen közeli. Mivel a könyvet tárgyilagos és közérthető nyelven írták, le is fordítottam finn nyelvre, és több kiadónak is fölajánlottam megjelentetésre. Ők azonban úgy gondolták, hogy a könyv nem lenne eléggé kelendő, s inkább arra biztattak, hogy egyetemi vagy tudományos kiadványnak javasoljam. Ekkor megértettem, hogy ebből már nem lehet ismeretterjesztő könyv. Később, ahogy a könyv fordítása közben az addig még homályosabb pontok egyre jobban megvilágosodtak, s ahogy még több más tudósnak a karjalai sziklarajzokat érintő munkáival is megismerkedtem, új célokat tűztem ki: be kell mutatni a finn olvasóknak a karjalai sziklarajzokat, valamint a teóriákat, melyet ezek vizsgálatai kínálnak. Elkészítettem az első változatot, és teli reményekkel átnyújtottam elolvasásra annak, akitől támaszt és tanácsokat vártam. „A finn népet nem érdekli a történelem” — hangzott a pesszimista válasz. „A megjelentetendő könyv tartalmára nézve nem lehet megelégedni a rajzokkal és az azokat értelmező tudósok véleményével. Valamilyen saját, önálló kutatásból való újdonságról is számot kell adni benne.” 24
