Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - KRÓNIKA - Szabó László: A gyermek életének és játékainak kutatása Szolnok megye múzeumaiban
KRÓNIKA SZABÓ LÁSZLÓ A GYERMEK ÉLETÉNEK ÉS JÁTÉKAINAK KUTATÁSA SZOLNOK MEGYE MÚZEUMAIBAN A vidéki múzeumok elsőrendű feladata, hogy a különböző gyűjteményeiben minél teljesebben őrizzék meg a múltat a jövő számára, s a jelen és jövő érdekében tudományosan feldolgozzák, közkinccsé tegyék azt.Mi közben a teljességre helyezzük a hangsúlyt, tudjuk, hogy óhatatlan egy-egy kutatási terület, sajátos fejlődési vonal kiemelése, alaposabb dokumentálása. Ez a kiemelés mindig függ a szakgárda összetételétől, a muzeológusok érdeklődési körétől, képzettségétől, a kutatott terület sajátosságaitól, s nem utolsósorban attól: alakított-e ki az intézmény valamely sajátos hagyományt, amelyet minden újonnan érkezőnek követnie kell? Szolnok megyében immár harminc esztendeje, hogy megszilárdult egy állandó néprajzos kutatógárda. Változás csak annyiban következett be, hogy a szervezet mindig újakkal gyarapodott, ám a régi munkatársak maradtak. Ez a szilárd összetételű gárda — hatásfokát növelve — magához kötött egy állandóan gyarapodó, ugyancsak szilárd összetételű külső munkatársi gárdát is, amellyel gyümölcsözően működik együtt. Nem véletlen az sem, hogy a megye múzeumaiban eleven hagyomány volt mindig a gyermek játékainak, életének kutatása, s minden fiatal muzeológus — érdeklődési körétől függetlenül — aprólékos gonddal építgette a gyermekjátékgyűjteményt, gyűjtött adatokat a gyermek életére vonatkozóan. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezt a hagyományt Csete Balázs (1893—1958) alapozta meg, noha ő maga múzeumban soha nem dolgozott. A jászkiséri születésű, néprajzi érdeklődéssel megáldott polgári iskolai rajztanár főként pedagógiai érdeklődésből kezdett foglalkozni a harmincas években szülőfaluja gyermekjátékaival. Kalota- szegen gyűjtve Kresz Mária nyárszói gyűjtéseit figyeli, s az ő érdeklődése is egyre inkább a gyermekkor kutatásának egésze felé fordul. 1951- ben már készen állott a három évvel később véglegesített szövegű kézirata A jászkiséri gyermek élete a születéstől a házasságig. Az országos díjat is nyert dolgozat gazdag szoci- ográfikus részleteket is tartalmaz a gyermekek napi étkezéséről, ruházkodásáról, a család pénzbeosztásáról, szellemi igényeik alakulásáról. Bővelkedik a szokások, játékok, rigmusok, gyermeknyelvi fordulatok és csúfolódók leírásában, a negyvenes-ötvenes évek fordulójának páratlanul gazdag rajzát adja. A dolgozat a szerző tusrajzaival és gyermekjátékok gyűjtésével is kiegészült, s ma a Néprajzi Múzeum rajztárának értékes részét alkotja, illetve a Damjanich Múzeum gyűjteményét gyarapítja. Csete Balázs munkáját Szolnokról Kaposvári Gyula múzeum igazgató segítette. 1957-ben a pályamunka egy kis részét kiadta Jászkiséri gyermekjátékok címmel, a szerző pontos ceruzarajzaival. Ugyanakkor a megyei játékgyűjtő és játékkészítő pályázatot is meghirdette Csete Balázs szempontjai szerint. A jórészt múlandó anyagból készült mintegy 400 db játékból múzeumunk ma is kb. 180 darabot őriz. Csete Balázs halála után hagyatéka, gyermekélettel összefüggő szerény, de annál értékesebb tárgygyűjteménye is a szolnoki múzeumba került be (gyermekállókák, gyermekülőkék). A jeles gyűjtő és pedagógus munkássága és a múzeum szervezőmunkája másokat is ösztönzött: Molnár István jászszentandrási tanár mintegy 40 éve gyűjti a gyermekélet dokumentumait: A jászság szellemi néprajzából, Jászszentandrási népdalok és más vaskos pályamunkái gazdag játék- és mondókakincset mentettek meg egyéb szokások és dalok mellett. Jászkiséren Győri János tanár, Csete Balázs egykori kollégája és a felesége, majd az általuk alapított Csete Balázs Szakkör méltó őrzője a kiséri hagyományoknak. 1963-ban engem, a kezdő muzeológust kértek meg egy Csete Ba- lázs-emlékkiállítás megrendezésére. A kis kiállításon a legszebb anyagrész a gyermekjáték-gyűjtemény volt. Ekkor már működött iskolás szakköre, majd pár év múlva életrehívott, idős emberekből álló parasztszakköre, amely országos példává vált. Az idős emberek minden évben más-más, de azonos szempontok szerint összeállított kérdőív segítségével ugyanazt a témát dolgozzák fel: ki-ki saját emlékeit írva meg. Ezt csokorba fogva nyújtják be pályázatra. A leírások legértékesebb részét a gyermekkori emlékek, a gyermekkor rajza, a szokások és játékok megörökítése alkotják. Ma mintegy 50 idős parasztember és parasztasszony életének rajzával dicsekedhetnek, s meliette egyéb témák (disznóölés; farsangi szokások: cefrevágás; mosás—vasalás—tisztálkodás) is gyarapítják a gyermekkorból származó emlékeket. Á játékokról, gyermeknyelvi elnevezésekről, disznótorokról, az 92
