Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - KRÓNIKA - Szabó László: A gyermek életének és játékainak kutatása Szolnok megye múzeumaiban
ifjúság szokásairól szóló pályamunkák végül a gyermekszakkör játékkészítő és gyűjtő tevékenységében, a régi játékok felelevenítésében kamatoznak leginkább. Ma a művelődési ház égisze alatt működő, de önálló otthonnal és gyűjteménnyel is rendelkező idős és gyermekszakkört országszerte bemutatókra hívják, s nyomukban másutt is alakulnak hasonló, családias hangulatú szakkörök. Ma már versenyre is kelt velük a szomszédos jászapáti Velemi Endre Szakkör. JászárokszáMáson Faragó jánosné és mondhatni egész családja jelentett évtizedek óta szinte önálló intézményt a néprajzi gyűjtésben. Pedagógusként, de Csete Balázs híveként is, mindig fontosnak és központi kérdésnek tartották a gyermek életének vizsgálatát. Mint a tanyai kollégium pedagógusai a játékok, mesék tanyai világban élő, archaikusabb rétegét tárták fel, s hasznosították a gyakorlatban, a pedagógiában: pályamunkáikon túl gondot fordítottak a szokások színpadszerű vagy spontán felújítására is. Árokszállási pünkösdölő című produkciójuk mintegy 40 gyermeket mozgatott meg. Kiemelkedő volt a népdalokból, népi szövegekből összeállított, egy történet köré kerekített Kis suba című előadásuk. A közös dalolások — helyi népdalok őrzése —, a spontán játéktanulások a pedagógia, a közösségalakítás fontos eszközei is náluk: gondjuk volt arra, hogy a gyermekek egymástól megtanulják a nagyszülők játékait, s üres óráikban maguk állítsák elő a játékokat lefőzött disznócsontból, összeválogatott kavicsokból. A kollégium esti, nagyszülők meséit felelevenítő tanyázásai nyomán nemcsak szövegek, de olyan mesélők is feltűntek a gyermekek között, mint az országos hírre szert tett Kasza Tóni. Karcagon Cs. Kovács Imre azzal ment nyugdíjba iskolájából, hogy elsősorban gyermekkori emlékeit, gyermekkora Karcagját örökíti meg. Az 1970-es évek elejétől családja történetét, iskolájának régi oktatási módszereit és történetét írta meg, majd A mi gyermekkori játékaink és Gyermekdalok Karcagról című pályamunkáiban az előzőekkel együtt a karcagi gyermek életét szinte komplex módon örökítette meg, elkészítve sok gyermekjátékot is. További terveit, munkáját agyvérzése akadályozta meg. Múzeumunk értékes gyűjteményrészét alkotja anyaga, s szerény válogatást is közzétett Gulyás Éva gyermekdalgyűjtésükből a Múzeumi Levelek zenei számában. A múzeum szervezőmunkájának eredményeként ma számos kitűnő gyermekjáték-leírással dicsekedhetünk (Faragó Tamás: Jászárokszál- lás, Barna Gábor: Kunszentmárton, Sztrunga Jánosné: Zagyvarékas, Nagy Ágnes: Török- szentmiklós, Enyedi Antalné: Öcsöd). Mellettük az 1960-as évek elejétől szorgalmazott paraszti önéletírások tartalmaznak játékokkal kapcsolatos adatokat. Kiemelkedő darabjai a gyűjteményünknek: juhász Bálint: Tiszaroff, Mohácsi Bálintné: Tiszaroff, Szanku Tamás: jászkisér, Szüle András: Jászkisér, Lévai János: Szolnok, Bézy István: Tiszaszentimre, jó- zsa Istvánná: Karcag. A megye muzeológusai Karcagon, Jászberényben, Tiszafüreden, Túrkevén, Tiszaföldváron segítették a gyűjtőket s maguk a muzeológusok is gyűjtötték a gyermekjátékokat. Szolnokon pedig 1968-ban nagyszabású vállalkozásig jutottak el. Az emberi élet szakaszait feldolgozó kiállítás-sorozat tervei készültek el 1967-ben. A négy megírt forgatókönyvből (Gyermekkor, Ifjúkor, Felnőttkor, Öregkor) 1968 őszén csak az első rész valósulhatott meg. Egy esztendeig tartó gyűjtés, pályázatok kiírása előzte meg a komplex kiállítást, amelyben a néprajz segítségével a századforduló, a legújabbkori történet módszereivel pedig a jelen gyermekeinek életét mutatta be Szabó István és Szabó László a Damjanich Múzeum hét termében. A kiállítás élt a képzőművészet (főként a szolnoki Művésztelep alkotásai) gyermekábrázolásaival éppen úgy, mint a grafika adta lehetőségekkel. Gazdag tárgyi anyaga (iskolapadok, palatáblák, régi füzetek, gyermekjátékok, munkaeszközök, a politechnikai oktatás és a régi kézimunkázás termékei) gyűjteményünk értékes részét jelentik ma is. A kiállítás a gyermekek aktív részvételével történt: gyermektémájú művek növendékhangversenye, rajzverseny, fogalmazás- és szavalóverseny, pályázatok mozgatták meg az egész megye gyermekeit, többen ettől kezdve kezdtek néprajzi pályázatként játékgyűjtéssel foglalkozni. A sorozatnak sajnos nem lehetett folytatása, de a Múzeumi Főosztály által összehívott vitaülés akkor, s egy ideig később is ezt a kiállítást tekintette az első életmódkutatás eredményeit bemutató, komplex munkának, noha mi ezt a terminust akkor nem használtuk. 1974-ben a Damjanich Múzeum rendezte meg négy teremben Gyermekjátékok Szolnok megyéből címmel azt a kiállítást, amellyel az új zánkai Úttörő Múzeumot megnyitották. A Gulyás Éva, Horváth Mária, Szabó István, Szabó László és Németh Zoltán rendezte gazdag anyagú kiállításhoz Jászárokszáiláson és Szolnokon mintegy 200 db új tárgyat gyűjtöttünk s számos fotósorozatban örökítettük meg a játékok készítését is. A katalógusban a gyermekek nyelvére lefordítva Szabó László közzétette társadalomnéprajzi játékelméletét és -osztályozását, s ugyanitt közölt részleteket Molnár István jászszentandrási gyűjtéséből is. A zánkai anyag egy részét Szolnokon, az Iskola és Múzeum című nagy országos kiállításon is bemutattuk 1976-ban. 1968-ban az akkor még gimnazista Barna Gábor Kunszentmártoni gyermekjátékok című kitűnő pályázatát díjazhatta a múzeum. E pályázat, majd a szerző további kunszentmártoni gyűjtései és kiírt pályázatai eredménye volt, hogy a kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjtemény a szolnoki Damjanich Múzeum és a jászkiséri Csete 93
