Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - MŰHELY - Ohati Nagy László: Muharay Elemér életútja
forradalom gondolatát, elismerte, szükségesnek tartotta és harcolt érte, de az volt az elve, hogy az igazi forradalmi átalakulás a közösségi életforma megteremtésével történik, ennek pedig nincs jobb eszköze, mint a népi együttes. Ez az elképzelés már romantikus volt, mert a kulturális forradalom végső fokon fontosabbá vált nála a társadalminál. Romantikus volt, mert habár nem a régi felélesztését, hanem az új művészet kialakítását tűzte ki célul, mindig kiderült, hogy ez az ,új’ feltűnően hasonlít a régire. Ez a romantika azonban hatalmas, bámulatra méltó erőt, szívósságot, akaratot adott neki. A magyar népművészeti mozgalomnak szinte profétikus alakja ő, s ha ma, az azóta eltelt évtizedek fényében könnyen fel is ismerjük felfogásának romantikus gyengéit, csak elismeréssel és tisztelettel adózhatunk sokoldalú és fáradhatatlan élesztő munkájának. A néphez való mindig töretlen hűsége, kivételes önzetlensége és szerénysége tisztává és nemessé teszi emberi arcát.” Persze, Muharay az ő idejében még nem is igen „vihette többre”, mint hogy az általa alkotott „új” feltűnően hasonlított a régire — a hígulás, a sekély szórakozásszórakoztatás veszélye nélkül. Romantikája, s (nem filozófiai értelemben vett) idealizmusa pedig vonzóerejének is egyik forrása volt. Senkit nem bántott, sértett vele . .. Vitányi is ezt támasztja alá, más írásával együtt. Méltó megemlékezés volt a televízió említett 1977-es műsora, bábjáték, mesejátékok, táncok, énekkarok bemutatásával, szereplésével. Benedek Árpád rendezésének hitelességét növelte Edit asszony közreműködése is. Elmondta emlékeit Tatay Sándor, Vitányi Iván, Szabó Iván, Kövesi Sándor, Major Tamás, Vásárhelyi Zoltán, Jancsó Miklós, Béres Ferenc, Vass Lajos. Vajha szavaik kötetben válnának maradandóvá! Csoóri Sándor 1978-ban kiadott könyvének, a Nomád naplónak egyik tanulmányában, a Tenger és diólevélben emlékezik rá. A már beteg, öregnek tűnő embert örökíti meg, aki félreállítva is csökönyös derűvel végzi a maga szolgálatát. Az akkor még egy- könyves, fiatal költő számára sorsforduló volt a megismerkedésük — vallja Csoóri. Muharay ravaszkás, körmönfont rábeszélésére A halóiba táncoltatott leány balladáját dramatizálta, kerekítette — s ennek kapcsán kezdte bújni a balladás, népdalos, néprajzos könyveket. Költői útjának meghatározó szakasza ez. A Kardos László főszerkesztésében 1980-ban megjelent, A fényes szelek nemzedéke két kötetén szinte végigvonul — rövid, velős utalásokkal — Muharay Elemér működése. Üdvös lenne némelyiknek kibontani a történetét. Születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmával a Tiszatáj 1981. októberi száma rangos cikkgyűjteménnyel idézte föl munkásságát. Tasi József, Vitányi Iván, Csoóri Sándor, Jancsó Miklós a jelenkor nyújtotta távlattal értékeli benne tevékenységét. Jancsó az 1944 és 1947 között hozzá írott leveleiből is közöl válogatást. E cikk előző részeiben, az egyes kérdések kapcsán említettem más írásokat is. Szétszórtan, töredékekben tehát együtt van a kincs. Azt sem mondhatjuk, hogy a személye feledésbe merült volna. Az említett fóti hagyományőrzésen kívül Bagón művelődési ház viseli a nevét, s a Galgavidéki Afész népi együttese róla nevezte el magát. Jó néhány más helyen is méltó lenne emlékét megörökíteni. S még fontosabb vál- toztatnivaló: földolgozásai, játékai egyelőre úgyszólván beszerezhetetlenek. Pedig a népszerűségük — ha úgy tetszik: tömegsikerük — könnyűszerrel megjósolható, csak jussanak el a tömegekhez. Ma már a szellemi élet művelőinek, munkásainak körében köztudottnak mondható: nem csupán zenei, hanem általában kulturális anyanyelvűnk is létezik. így például ma már fölismerhető a rokonság vagy azonos matéria az említett játékok és Tamási Áron, Illyés Gyula egyes színdarabjai esetében. Ők is jól ismerték Muharayt és működését, nem erőszakolt a föltételezés, hogy hatottak is egymásra. 65
