Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - MŰHELY - Ohati Nagy László: Muharay Elemér életútja

Kemény vitái voltak az akkor Munkás Kultúr Szövetség egyes vezetőivel, akik a népi kultúrát visszahúzó, feudális örökségnek, lejárt idejűnek tekintették. Tudomásom szerint ma már senki nem hirdeti ezt. Az ő alapelve viszont — tehát, hogy merítsünk tiszta forrásból, és fogadjuk be az új, valódi értékeket — azóta is időálló, jövőbemutató.

Muharay beilleszkedése tehát a legkevésbé sem volt zavartalan.

Muharayt az alkotói és az egzisztenciális lehetetlenülés konkrét veszedelme is fenyegette. A „narodnyik” címke számos kitűnő embernek szolgált utcára kilépő cédulául, noha osztogatói nagyrészének — legalábbis akkor még — édeskevés fogalma volt e szó valódi, történeti jelentéséről. Mint az előzőekből kitűnt: aránylag rövid idő alatt azonban ott is megbecsülést szerzett, és folytathatta az apostolkodást. Bállá Péter, Molnár István is a munkatársa lett, a körötte csoportosult fiatalok pedig az idő múlásával tudományágunk jeles, gazdag eredményű művelőivé növekedtek.

Természetesen irodalmi munkásságát is folytatta. Már 1951-ben megjelent a Varga Imrével közös Mindennapi kenyerünk című könyvecskéje, alkotmányünnepi játék gyanánt. Kis — két kultúregyüttes versengését, egyesek személyi, érzelmi konfliktusait ábrázoló — kerettörténetbe fűzve az aratással kapcsolatos versek, táncok, népdalok csokra ez, kottás szöveggel, koreográfiával. Figyelemre méltó a rendezői javaslat: „A szerzők annak örvendenének leginkább, ha írásukat nem megmásíthatatlan szentírásnak, hanem útmutatásnak, segítségnek éreznék a csoportok. Ha ennek a játéknak alapján saját legégetőbb kérdéseiket dolgoznák fel, legalább is illesztenék be a játékba.” (A kiemelés a szerzőké. — O. N. L.)

1953 termése — s egyben az országos szervező munka lecsapódása — a Három népi együttes három népi játéka. A benne szereplő népdalokat Bállá Péter jegyezte le. A könyvecske önálló tanulmánnyal kezdődik: Népi játékaink a múltban és ma. Muharay — egyéb megállapításai között — az akkori közelmúlttal kapcsolatosan elismeri benne a Gyöngyösbokréta bizonyos érdemeit, játéknak hitelességét, művészi értékét, ezzel a hozzáfűzéssel: „Nem úgy éltek a népi hagyományokkal, hogy azok az egész falué legyenek, hanem csak a szereplés, a budapesti siker érdekében foglalkoztak ezzel. (...) A népi játéknak, a népi színjátszásnak alapvető tulajdonsága a kiapadhatatlan játékkedv, az őszinte játék, a közvetlen emberábrázolás. (...) A népi játék sohasem csak a szereplésért folyik.” (Kiemelés M. E.)

A füzet nem csupán immár pótolhatatlan kulturális kordokumentum: rendezői útbaigazításai, kottás dalközlései alkalmat adnak e három remek műsor újjáélesztésére, akár avatott kezű módosításokkal is.

Irodalmi munkásságának 1954 igen jelentős esztendeje. Figyelme a bábjáték lehetőségeire is kiterjed. A Népművészeti Intézet Bóbszínpod-sorozatában megjelenteti a Ki az erősebb?, valamint a János, a nagyerejű meseföldolgozását. E könyvecskék természetesen rendezői, bábkészítési stb. útbaigazításokat is tartalmaznak.

Megszerkeszti — az intézetének munkatársai által összeállított anyagot — a Népmese, mesejáték-ot. Egyaránt ösztönzi ez a— huszonhárom mesét tartalmazó — könyv az elmondásukat és a helyi színpadi földolgozásukat. Négy mese dramatizálásához szerkesztési vázlatot is közöl, teljes mintának pedig Muharay A nagyotmondó című játék szerepel benne.

Abban az évben jelenik meg az általa szerkesztett — és szintén az intézet munkatársai által gyűjtött-gyűjtetett-leírt — Népi gyermekjátékaink az általános iskola I—II. osztályában című füzet. Napközi otthonok, gyermekotthonok, játszóterek kedves foglalkozásaira is kiválóan alkalmas negyvenhárom énekes-táncos játékot tartalmaz. Csaknem az ország valamennyi megyéjét és a játékok minden műfaját felöleli, a kiolva63