Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - MŰHELY - Ohati Nagy László: Muharay Elemér életútja
meséket, népmondákat, népballadákat, drámai hagyományokat adatott elő fiatal színészekkel, akiket igyekezett a nép drámai előadásstílusába belénevelni. Ezeket a néphagyományokból színrealkalmazott egyfelvonásos játékokat a falura szánta azzal a céllal, hogy a parasztfiatalság minden pesti iskolázottság nélkül a maga természetes stílusában játssza, magáévá tegye,s a nép között felélessze vagy életre keltse a magyar paraszti drámát, melyből idővel kisarjadhat a népi-nemzeti dráma.” Átmenetileg tehát ez a terv is dugába dőlt. Muharay bámulatos szívóssággal vészelte át kudarcait. A pesti sikertelenségek után ismét a falu felé fordult. HATÁRKŐ FOTON E tágas, dombokkal ölelt Duna menti község a modern magyar kultúra egyik gyöngyszeme. A hatalmas, eredetileg főúri kastély — ma a Gyermekváros —, a fiatal Ybl Miklós tervezte, uralkodó látványé Szent István-templom, Fáy Andrásnak a Somlyó-hegy oldaláról letekintő, helyreállított présháza, mellette Vörösmarty alvókunyhócskája, Garay János egykori lakóháza—megannyi eleven múlt, gazdag örökség. Károlyi Mihály és Károlyiné Andrássy Katinka szellemisége pedig a harmincas években is élénken élt a faluban, a helybeliek rá sem hederítettek az ellenük összehordott hivatalos rágalmakra. A birtokon belül maradt Károlyiak csöndben rokonszenveztek ezzel a magatartással. A fótiak jelentős része nemzedékeken át meglehetősen jól pénzelő zöldségtermesztő és - piacozó volt, a főváros egyik „udvari szállítója”. (Ez egyébként ma is így van, a kiskert-tevékenység jóvoltából.) E körülmény vállalkozó szelleművé, sok minden iránt érdeklődő, nyitott gondolkodású emberekké tette őket. Az egykori gazdakörük története is önálló tanulmányt érdemelne. Falai között országos, sőt határainkon is túlterjedő látókörű, művelt helyi parasztvezetők nőttek föl, Szőri János, Hódi Sándor, Lisai Elek János és mások. Veres Péter, Szabó Pál, Erdei Ferenc, Kovács Imre és Somogyi Imre is otthonosan mozgott portáikon. (A helyi kertbarátkor Somogyi nevét viseli.) Somogyi Imre Muharaynak is testi-lelki barátja volt, rendszeresen cserélték gondolataikat, tapasztalataikat, hatottak egymásra. Muharay így Fótra is egyre inkább „hazaérkezett”. Ilyen környezetben és előzményekkel jött létre színjátszásunk történetének egyik kiemelkedő eseménye, a Fóti Faluszínpad bemutatója. Működésének anyagi-tárgyi feltételeit közadakozásból teremtették elő, a mintegy hetven főnyi tagság és néhány pártfogó erejéből. Edit asszony fáradhatatlanul varrta, készítette a föllépéshez szükséges ruhákat, kellékeket, két piciny leánykájuk nevelése közben. A bemutatónak Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Zilahy Lajos vállalta a védnökségét, írói: Darvas József, Illyés Gyula, Féja Géza, Kovács Imre, Muharay Elemér, Szabó Pál, Veres Péter. Petőfi, Ády, Bartók, Kodály művei teljes összhangban éltek a színpadi játékokkal, táncokkal, műsorszámokkal. Tasi József már az utókor irodalomtörténészeként értékelheti így: „... a fóti Faluszínpad a népi együttes klasszikus példájának tekinthető.” A siker forró volt. Darvas ezt a Szabad Szó 1939. december 9-i számában egyebek között így érzékelteti: „A fóti színpadavatáson megjelent közéleti előkelőségek, írók, művészek népes serege megérezte, hogy ez a népművelés igazi útja, és mindvégig nagy lelkesedéssel ünnepelte a fóti nép játékát.” „Áz igazi avatás azonban — folytatta Darvas — másnap este volt, amikor a falu népe nézte meg az előadást. (...) a szereplők és a nézők összeolvadtak itt valami csodálatos forróságban — voltak, akik sírtak 54
