Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - MŰHELY - Ohati Nagy László: Muharay Elemér életútja

is velük élt. Az esztendő őszétől Tatay Sándor és nővére tudott egy átjárószobát a a lap és egyben Muharay rendelkezésére bocsátani, s így a szerkesztőség létszáma Tatayval is gyarapodott. Ez a néhány említett ember—amennyire tudott—alap mecénása is volt, s nem is csupán a munkájával.

Muharay ebbe a szobába már ifjú feleségét, a költő Zakar Editet (Margittay Edit néven is jelentet meg verseket) is beköltöztethette. Tatay arról is beszámolt a tv 1977-es Muharay-emlékműsorában, hogy az újdonsült hitves is a lap buzgó munkatársa lett. Előadóként, versmondóként is részt vett a Kelet Népe ceglédi, biharugrai, szolnoki irodalmi útjain, s mindennemű aprómunkával segítette a szerkesztést. Annak idején Szabó Pál is igen melegen — és jövőbelátó megérzéssel—üdvözölte házasságukat. Érdemes idézni Tatay Sándornak a Szerkesztőség az Almássy téren című visszaemlékezéséből is, amelyet az Elet és Irodalom 1978. május 6-i számában olvashattunk: „Megvolt Elemérnek az a jó tulajdonsága, hogy rendkívüli mód értett a nők nyelvén. Ennek nagy hasznát vettük az irodalmi estek és előfizetők szervezésében. Néki az asszonyok akár szociális, akár hazafias indítékból, szívesen tettek jót.”

Máris hozzátehetjük: nemcsak az asszonyok, hanem ugyanígy például a fiatalok és általában a legtöbb ember nyelvén kiválóan értett. Szabó Pál szinte büszkén számol be róla Nyugtalan élet című önéletírásában, hogy Muharay—mint a Kelet Népe szerkesztője—telefonon még Albrecht főherceget is meg tudta „sápolni” a lap számára néhány- száz pengő erejéig. Akik találkozhattunk, együttműködhettünk vele, tapasztaltuk: valamilyen természetes, akaratlan férfikellem áradt belőle. Meleg, középmély hangjának csöndes, egyszerű szavai szuggesztivitást hordoztak magukban, a nagytudású, igaz ember vonzóerejét. Termete alig volt magasabb a közepesnél, arca kissé hosszúkás, enyhén csontos, haja bronzosan barna, szeme kék. Mozdulatai takarékos egyszerűségükkel voltak elegánsak—így, együttesen sugárzott harmóniát. Gondolatainak, törekvéseinek igazsága és — egyelőre szelíd — hősiessége kézzelfogható lett szavai nyomán. Ugrin József, az érdi katolikus népfőiskola igazgatója nem véletlenül mondogatta neki időnként: „te nadrágban járó szent vagy, Elemér.”

Szabó Pál 1936-os levelében egyebek között ezt írta neki: „Mikor Veled találkoztam a szigeten — Kodolányi érdeme ez, az igaz — azonnal megcsillant néha fáradt szemem, és csak néztem,és csak néztem. Persze hallgattam... soha még úgy embert nem értettem meg, mint Téged, Elemér. — Ilyen rövid idő, nem is idő, hanem pillanatok alatt... Nagyon szerettelek az első időkben, Veled lehetett érdemes gondolatokat cserélni. De mint egyén is, nem voltál nyavalyás titán,hanem csak ember. Ezért hívtalak a Kelet Népéhez, ezért nem tágítottam mellőled sohasem, egészen addig, míg most a dolgaink végképp összeforrtak.”

Csakhogy a csekély számú előfizető a lap legelemibb költségeinek fedezését sem tette lehetővé. Tatayék 1937 májusától a szobát már nem tudták Muharayék rendelkezésére bocsátani, az ifjú házasoknak átmenetileg külön kellett költözniük. Edit asszony a hontalanság negyedik napján hozta világra első gyermeküket.

A Kelet Népe pedig hányódott, vergődött a lét szirtjei között. Szabó Pál a Kisgazda Párt zászlaja alá menekítette—Eckhardt Tibor neve is a lap élére került —.végül 1939 végén mint ismeretes, Móricz Zsigmond vette át. Muharay nem forma szerint ugyan, de ennek az új szerkesztésnek is a törzsgárdájába tartozott, gyakorlatilag azonban (ahogyan ma mondjuk) ez is társadalmi munka volt.

A Művész Stúdiót pedig 1938-ban rendészeti okokra hivatkozva bezáratták. Jellemző, hogy Bihari József, Bánhidi László is a tagjai közé tartozott. A nagy professzor, Györffy István hiába üdvözölte 1937-ben ezekkel a szavakkal működésűket A nép hagyomány és a nemzeti művelődés című tanulmánykötetében: „Az újabb időkben egyik népi eredetű fiatal magyar színész népi játékszínt alapított Budapesten, melyben nép53