Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Kunszabó Ferenc: "Szállásainkon éhínség, fegyver, vakhit és kolera dúlt": részlet egy készülő dokumentum-regényből
győztes országokban különbséget kell tennünk a megnyomorított nép indulatai és az ezt kihasználó, erre építő nagypolitika között. Igen, mint annak idején sokan, apám is örült az 1940-es erdélyi bevonulásnak—de arra is emlékszem, mikor afölött aggódott, hogy vajon meddig lesznek érvényesek ezek a bécsi döntések?... Emlékszem egy őszi alkonyaira— pezsdült már a must, járta a mur- cis bokály — mikor a Mándi-uradalom borházában nyolc-tíz felnőtt arról beszélgetett hogy a most visszacsatolt „csonka-Erdély” katonailag sem védhető, hiszen olyan túrószacskó, hol könnyen a harcoló csapatok hátába lehet kerülni. S mit tehet a kis, „erről- arról folyton toldott-foldott” Magyarország, mikor olyan, hozzánk képest nagy országokat is pár hét alatt szüntettek meg: mint a lengyeleké vagy franciáké?... Ilyenekről folyt a szó nap nap után, ezt tanúsíthatja Lajos bátyám is, meg számos nyírbátori kortanú — s ha ezeket történészeink meg közíróink figyelembe vennék, akkor rövidesen megszabadulhatnának tudathasadásos állapotuktól, melynek alapja, hogy nem ismerik a nép akkori véleményét. Ha ismernék, akkor tudnák, hogy az alsó, nemhivatalos közlemény kellőképpen árnyalt volt, hogy a Magyarországon akkortájt uralkodó eszmék valójában csak uralkodtak, de nem váltak a milliók sajátjává! De mert a nép évszázadok alatt fokozatosan megfosztódott önrendelkezésétől,és ezzel hatályos vélemény nyilvánítási lehetőségétől, következésképp a cselekvésre sem volt módja — ezért ment együtt Horthy területszerző politikájával. Együttment, jobb hijján, fenntartásokkal. — így lehetne ezt elemezni, aztán kijelenteni, hogy ami hiányzott, az a megoldás közös, egész nemzetet átfogó alapeszméje! Bizony. Hány felnőttet hallgattam, kinek zsebében, feltehetőleg, ott volt a bölcsek köve! Mint például a jeles kádármester, ki ellentmondást nem tűrően állapította meg, hogy kölcsönösen kielégítő megoldás úgysincs, ezért a románokat egy szálig ki kell telepíteni Erdélyből, ahogyan a németek állítólag kitelepítik a cseheket. Igenám, de erre jött a másik elképzelés, mégpedig Várady nagyságos úr kocsisától, hogy inkább a magyarokat kell kihozni Erdély helyei közül, be az Alföldre . . . S erre a harmadik meg a tizenharmadik, s egyaránt magabiztos nézet, mind egyedül illetékesen és a többit kizáróan ... így váltunk újra ki- úttalanokká egy fontos történelmi sorsforduló előtt. S ezen a ponton lehetne megállapítani, hogy erre az egészséges népi ösztönre, vagy ha tetszik, nemzeti igazságérzetre egyaránt támaszkodhattak és támaszkodtak is a haladó és a reakciós eszmék, áramlatok, gyakorlatok, egyúttal azonban el is torzították, amikor saját ideológiájuk, harci programjuk részévé tették . .. Mielőtt tehát a népet — hallgatólagosan legalábbis — elítélnénk, meg kellene fontolnunk, hogy ha Európa újkorában az úgynevezett nagypolitika fokozatosan minden cselekvési lehetőséget kivett a népek kezéből, önmaga viszont korszakokon át nem tudta megoldani a földrész nemzeti, nemzetiségi problémáit, akkor miért éppen a magyarságtól várják el mai ítélkezők a tegnapi kölcsönösen kielégítő megoldást? S így persze azt is nehéz elhinni, hogy míg az elszakított magyarság „visszatérésével” a nép-nemzet többsége egyetértett, addig a második világháborúba való belépéssel már valóban nem. Ahhoz már csak egyes személyek, és vékony, bár nem jelentéktelen rétegek adták lelkesedésüket — a nép még beleegyezését sem. Igaz, nem is kérték .. Teleki Pál öngyilkos lett, vagy meggyilkolták. Apám ekkor kezdett járni egy barátjához, a londoni rádiót hallgatni. Moszkvát csak 1943-tól tudták fogni. — Komor felnőttek tárgyalták, hogy az urak megint beléptek a háborúba; Rákosi Mátyás azt hitte, valahányan fasiszták voltunk, pedig csak valahányan nem tudtunk ellene mit tenni, akárcsak ő. Emlékszem, ahogy ezt a felnőttek tárgyalták, s emlékszem ugyanakkor anyám és ángyaim kisírt szemére ... 14
