Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Hatvani Dániel: 43 haiku: versfüzér
15. Házkörüli allegória 23. Szavak ha megfagynak Macska-köd, kutya-eső — vicsorogva tépik egymást borzolt gerincű évszakok. Szél támad, egyre hidegebb — kifoghatatlan immár a szónokok vitorláiból. 16. Már ez is történelem 24. Az elmaradt közlés Felhők mélyrepülésben jégesőt gépfegyvereznek; szivárvány: emlékműre koszorú. Valamit tán mondani készül: fényleni kezd az egek szája, de csak halottaink ásitoznak. 17. Félúton 25. Nosztalgia Fölgyorsult bolygóról leszakadt rögök vagyunk — mennyek és poklok között félúton. Földből kitépett csillagok ezüstözik a messzeséget. Halhatatlanság — szépüljek beléd! 18. Remény 26. önzés Fogamzó éjszakák után vetélő nappalok jönnek. Mégis csak az este a legszebb. Arcom lenyomata megőrizhetetlen. Fák kérge építi tovább. Az erdő is csak önmagára gondol. 19. Két fal között 27. Úttalan Fém szétnyílt varratai közül vér csorog, — rövid az útja műszerfaltól a siratófalig. Jóság gránátjaival kövezett utak — ezért sincs immár hová lépnem az egyre hígabb éjszakában. 20. Boldogok vonulása 28. Igavonó Jönnek egyre a boldogok a világ nyitott hasüregéből, szájukon zsíros imákkal. Nem táltoscsikó — igavonó, ki istrángokat szaggat bennem s jól tűri a sziszegő ostort. 21. Inter 29. Légitámadás Pokol ha bebábozódik, marad mind megfejtetlenebb rostjaim útvesztői között. Már itt köröznek a magasban az antennák segédcsapatai, sorozatban lőnek sziszegő híreket. 22. Relatív 30. Istenek markában Árnyékomba ülhet az isten, törpebokrok ösvényein jegenye hogyha lehetnék. Nincs megváltó tavasz: istenek markában morzsolódnak a füvek gyökerétől tisztult rögök. 9
