Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Hatvani Dániel: 43 haiku: versfüzér
31. Szélcsend Hold felé szálló almák kövülnek. A mozdulatlan levegőben nem piroslik át a gondolat. 32. Egy tévé-adás ismétlésére Mutogatnak mérgező halakat . . . Kik még nem láttuk az imádott déltengert, már ne is kívánkozzunk oda többé. 33. Fércelés Kicsorbult tű az értelem, szétszakadt szavaimat mind hitványabbul férceli össze. 34. Szigliget Mint nők haja fésülködés közben, harangszó gördül le a hegyről, de már összetörött tükör a tó. 35. Dekódolhatatlan Valami előző életből üzennek éjfélkor a csillagok, csakhogy a jelek meg nem fejthetők. 36. Vertarany Ezen a trágár, mocskos földön vertaranyként csillogó bogyók képében tör elő a dús remény. 37. Aratás előtt Búzapirulásban pattogó mező, pillantásomat szöcske legeli... Járkálhatok majd végtelen tarlón. 38. Első mennydörgés Fürösztő meleg esőben meztelen végzetre ki gondol? Csak az első mennydörgés után. 39. A nyár fogságában Villámlik fényes kötelék, zöld lángolásból sodort inda. Béklyón zárak: virágok nyílnak. 40. Elolvad Léptek a hóban, sétány kavicsán. Holnapra elolvad a gondolat — talpunk alatt ropog a semmi. 41. Szívkamra Fülelek a föld üregei fölött. Végleg elhalkulnak a felszálló sóhajok. Csak a szívkamra kimeríthetetlen. 42. A szellem hazai útja Előbb szellemek ülik körül az asztalt. Később már csak az asztal kél táncra. Végül szeszektől lángol a puszta sík. 43. Don Quijote elgondolkodik A szél smafu. Kifigyeltem: motorral pörgetik már a tákolmányt s kést kötöznek a vitorlákra. 10
