Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Mészáros György: Szerelem, házasság, szexuális élet a magyarországi cigányoknál
A harmadik meghatározó a cigány és a nemcigány világ közötti igen nagy eltérés. Mielőtt erre a kérdésre megkísérelnék választ adni, néhány alapvetően fontos fogalmat kell tisztázni. Azt elsősorban, hogy a szexualitás nem kizárólagosan biológiai folyamat, a szexuális viselkedés formáját, helyét, idejét az adott kultúra szabja meg. A kultúra szabályozza a közösségben élők szexuális szokásait és alakítja a beléjük tartozók személyiségét. A kultúrák elsősorban abban különböznek egymástól, hogy milyen emberi magatartás uralkodik bennük. Ez az a pont, ahol a magyarországi cigányság szo- ciorétegződését is meg kell ismernünk. Hazánkban a csak magyar nyelven beszélő cigányok (ők vannak a legtöbben) sajátos kultúrával nem rendelkeznek. Jelentős részük dolgozik. A cigány nyelvűek sem alkotnak egységes nyelvet és kultúrát. A négy jelentős cigány nyelv (lovári, kárpáti, fódozó és a szinto) kultúrkörében élők is más-más fejlődési irányt és kultúrát tükröznek. Igen erős például a Szabolcs-Szatmár megyei cerháriak nyelvet és hagyományt fenntartó ereje. Vallásosságuk egyedülálló a cigányok között, míg az Észak-Magyarországon élő, főleg muzsikus kárpáti cigányok sem a nyelvet, sem a régi hagyományokat nem ápolják, cigány nyelvű dalaikra, meséikre egyre kevesebben emlékeznek. Kultúrájuk ezt a kettéhasítottságot tükrözi. Ugyanez vonatkozik a szinti cigányokra is. Más kategóriába kell sorolni azonban az ún. oláh cigány nyelvűeket, ezen belül is a lovári (lókupec) cigányokat, akik igen erős és hatásában még ma is eleven, sajátos kultúrában élnek. Népköltészetük, népmeséik, táncaik, bizonyos szokásrendszerük különválasztja őket a többiektől. Megjegyzendő, hogy a peremiét tünetcsoportja: a folyamatos válságélmény, kisebbrendűségi érzés, elidegenedés legerősebben mégis a magyar nyelvű cigányoknál figyelhető meg, akiknek falun lakó jelentős része még ma is a társadalom átlagszférája alatt él, annak ellenére, hogy körükben a legintenzívebb a társadalmi és politikai integráció. A két állítás között csak látszat ellentmondás lapul. Ugyanis a magyar nyelvű cigányok jelentős részénél a társadalmi integráció csak tendenciájában utal beilleszkedésre, valójában töredékes formában jelenik meg. A munkavégzésből, a viszonylag rendszeres keresetből nem következik automatikusan a szilárd szocializáció, ahhoz a belső egyéni értékrendnek is hozzá kell tartoznia, mert különben nem tud gyökeret verni, megkapaszkodni mindabban, amit számára a gazdasági szféra munkáján keresztül nyújt. A belső új értéket viszont vagy a magasabb kultúra magába olvasztásával (és ez hiányzik nagyon sok magyar nyelvű cigánynál), vagy a magasabb kultúra rokonelemeinek a primér kultúrába történő sajátos átépülésével érhető el. Ez utóbbi történik a vlach csoporthoz tartozó cigányoknál. A cigány és a nemcigány közötti különbség a két kultúrának eltéréséből, a gondolkodásmód, az életvitel sajátos szervezéséből adódik. Nem véletlen, hogy a vegyesházasságok száma még igen kicsi. Alapvető további különbség, hogy amíg a nemcigányoknál a fogamzásgátló szerek elterjedésével a szexuális gátlások felszabadultak és kü- lön válhatott a gyermeknemzés a szexualitástól, megerősödött egy új érték, a testiség élvezetének értéke, addig, a főleg falvakban, hagyományos életet élő cigány nyelvűek körében e két funkció még ma is szétválaszthatatlan. Amíg a nemcigány társadalomban sem a házassági hűséget, sem a szexuális viselkedés számos jegyét nem lehet sem csoporthoz, sem réteghez kötni, hanem csak az egyénhez, mivel az egyén — ebben a kérdésben magára hagyva — önmaga dönti el, hogy milyen szexuális normát követ, addig a tradicionális cigány közösségekben mindezt normatív szokásrendszerek szabályozzák. A teherbeesés ellen többféle módon védekeztek, és védekeznek ma is. Körükben is ismert a közösülés megszakítása, az aktus után az alsótest sós, forró vízben való áztatá- sa, a hüvely kimosása, de a még élő idősebb asszonyok a khandino burr /szagos gaz) illatos fű2 használatára is emlékeznek. Marék füvet két deci vízben kifőztek és az első 62
