Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - MŰHELY - Bernáth Béla: Népköltészetünk úgynevezett szimbolikájáról

A „Nagy hófúvát (hófúvás) van az árokban” annak a „szerelemhidegnek” konkretizált képe, melyről a „kalte Bohne”-val kapcsolatban már említést tettem. Róla szól a következő népdal: „Barna kislyány meríti a vizet / Akkor lelyi a szerelemhideg. / Barna kislány, öncs ki a vizedet, / Elhagyatom rólad a hideget”. Ennek az 1865-ben lejegyzett palóc dalnak újabb változatát Abaújvárról közölték: „Este mikor viszi a kislány a vizet, / Akkor leli a szerelemhideg . . Dugonics a gyakran leli a zöld hideglelés szólást közli a „szemtelenek” azaz ’szemérmetlenek’ címszó alatt. A zöld jelentéséről már szóltunk. Az,,árok” melyben a hó van közismerten a vagina abban van a megjelenített „hideg.”

A hófúvás helyén zúzmarát is találunk. Egy régi iskoladrámában olvassuk: „Zúzmo- rás a gubám, mert a hideg leli, / Cifra süvegemet a kovács reszeli”25. E kriptádiában a szőrös guba a cunnus.s a „cifra süveg”, mint minden fejfedő, a férfitag fejére való, s éppúgy a női genitálét jelenti, mint a sipkamiska összetételben a sipka, vagy a régi németben a Mütze26. A „cifra” különben azonos a „tarkával”. A „kovács” az ugyancsak Dugonics feljegyezte pendelkovács, aki nemcsak az üllőn kalapál, hanem reszel is. Róla szól egy másik, egykorú (XVIII. sz. vége) kriptádia is: „Hol a kovács, hadd reszeljen egy nyusztos kalpagot”2’. Itt a nyusztos, azaz prémes kalpag a fejrevaló (a prém pubes); a reszelés coitus voltát talán szükségtelen német és angol példákkal igazolnom.

Egy lakodalmas versezet viszont fagyot és jeget említ: „Által törekedtek mind jégen, mind fagyon; / Nézze, násznagy uram, sértődött-e nagyon, / Hogy vőlegény urunkat rögtön üssük agyon”. A szöveg tréfásan céloz arra, nem történt-e a menyasszonynak baja az elhálás [a jégen és fagyon áttörés] következtében. Egy votják énekben a tó jegét törik fel: „megtoppantva feltörtem a tó jegét, a vendég lányokat megcsókolva bocsátottam el”.28 A „megcsókolás” nyilvánvaló eufemizmus, a „tó”, mint a Duna, Tisza, tenger a női genitáliákban található (vö. „Mi lössz ennek a lánynak a jussa? — két hold föld, aki a büdös tóra megy véggel” ’semmi, csak az alfele’ (Szegsz.). A toppantás természetesen „lábbal”, azzal a bizonyos harmadik lábbal, történik, a ugyanez a dobban- tás van a mesevégekben is: „egy p . . . pillantással, egy pucudübbentéssel”29 (a pucu a hímvessző). E dobbantás egyúttal varázscselekmény is. Egy 1693. évbeni boszorkányperben olvassuk: „Vagyon nékem olyan emberem, ha háromszor megtoppantja magát a bíró ajtaja előtt, [a dolog] be nem mehet a törvényre”.30 Érdekes, hogy a toppantás háromszor [az aktus kedvelt száma] és az „ajtó előtt” történik.

Mielőtt befejezném e szemelvény közlését, némi magyarázattal tartozom a nő többször említett „házával” kapcsolatban. E „ház” voltaképpen a nő méhe, az uterus, s átvitt értelemben a női altest. Ezért mondják, hogy nő vagy domborodik a ház eleje, amikor látszani kezd a terhesség. Mint már utaltam rá, az uterust őseink a túlvilághoz hasonlónak fogták föl, amikor e házat fordítottan állónak tekintették, tetejével és kéménylyukával lefelé. E „ház”-ból születnek a gyermekek, akik éppen ezért fejjel lefelé látnak napvilágot. Mivel az utódokban ősi hit szerint az ősök szellemei testesülnek meg, egyes természeti népek máig is hiszik, hogy e szellemek is fejjel lefelé járnak- kelnek. A túlvilág fordítottságáról való hit az egész világon megtalálható.

Az eddig bemutatott szerteágazó, de egymással összefüggő képek csupán egy kis részét képezik annak a „szimbólumrendszernek”, vagy inkább ezoterikus képes nyelvnek, mely szinte kimeríthetetlenül gazdag, s ugyanakkor egyetemes, ismert az egész világon, a melanéziai szigetlakoktól az európai civilizált népekig. így pl. a szem, száj, fül ’vulva’, vagy az orr, rdáda ’penis’ jelentését, hogy csak egy-két példát említsek, a melanéziai gunantuna néptörzsnél éppúgy megtaláljuk, mint nálunk, nyelvrokonainknál vagy az angol szlengben, mindössze azzal a különbséggel, hogy a gunantunáknál ezek a képek egy még élő szerelmi zsargonnak az elemei,31 míg az angolban már a nyelvi perifériákra szorultak s részben el is avultak. Nálunk a XIX. század elejéig még élő

77