Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György: A közösséghez tartozás: iskola: beszélgetés az erdélyi képzőművészetről

MŰVÉSZET SÜMEGI GYÖRGY A KÖZÖSSÉGHEZ TARTOZÁS: ISKOLA — Beszélgetés az erdélyi képzőművészetről — A határainkon túli magyar művészetek közül legtöbbet az irodalomról (erdélyi, vajdasági, szlovákiai, kárpátaljai magyar irodalom) tudunk, tudhatunk — főként a születő művek folyamatos megismerésén-olvasásán (folyóiratok, könyvek) keresztül. A tájékozódást, az ezen területek irodalomtörténeti terrénumában való eligazodást szolgálják az új irodalomtörténeti összefoglalók is. Közvetlenül az irodalom után ismer- jük-látjuk a testvérmúzsát, a színházat, a szomszédállamok magyar színházi törekvéseit. Nincs azonban ilyen szintű és fokú a szomszédos országok magyar képző-, ipar-,építő- és grafikusművészeteinek — és művészeinek — az itteni, a magyarországi ismertsége. Az irodalom és a színház mögött kullog, messze lemaradva tőlük. Legföljebb néhány név vésődik a hazai köztudatba s azok is időlegesen. Megismertetésükért keveset tet­tünk, pedig a legtöbbjük munkássága szétszakíthatatlanul része a magyar képzőművé­szetnek. Sokkal inkább mint pl. a nyugati avantgárdon iskolázott második generációs fiatal emigránsoké, akik csupán hallomásból s alig-alig ismerik a magyar művészetet, míg emezek benne gyökereznek tanulmányaik révén s a közös hagyományok vállalása tekintetében is. A romániai, az erdélyi magyar művészet múltjáról és jelenéről, legfontosabb jelen­ségeiről, a művészeti könyvkiadásról s a művészetkutatás tennivalóiról többször be­szélgettem Banner Zoltán és Murádin Jenő kolozsvári művészeti írókkal. * * * Banner Zoltántól, a gyakorló művészettörténésztől, kritikustól, az UTUNK című kolozs­vári irodalmi hetilap művészeti rovatvezetőjétől kérdezem: milyennek látod, hogyan tudnád jellemezni a romániai magyar képzőművészeti életet? A romániai magyar képzőművészeti élet tulajdonképpen 50—60 éves jelenség. Noha nagyon konkrétan megrajzolható arcvonásai vannak, elválaszthatatlan a jelenkori ro­mán képzőművészet egészétől. Annyiban beszélhetünk romániai magyar képzőművé­szetről, amennyiben romániai magyar szellemi életről. Tehát a képzőművészet ugyan­azokat a szellemi célokat szolgálja, mint az irodalom, a zene, az iparművészet vagy a színház. Mindezen művészeteknek én vagyok a gazdája az UTUNKnál. így akarva-aka- ratlanul a romániai művészet ágazatait egy kicsit mindig egységükben látom, érzéke­lem és próbálom másoknak is érzékelhetővé tenni. Még néhány szót azonban a gyöke­rekről, arról, hogy ez a több mint fél évszázados jelenség azóta létezik, amióta romá­niai magyarságról vagy a Gaál Gábor-i romániaiságról beszélhetünk. Ezt megelőzően is volt itt Erdélyben művészete a románoknak, a magyaroknak és a németeknek is. Ez a művészet mindig 50—100 éves lépéshátránnyal követte az európai művészeti élet mozgását. Következésképpen a 20. századdal kezdődő jelenkori művészeti éle­tünk is óriási késéssel csatlakozott az európaihoz. Az impresszionizmust és a poszt­81

Next

/
Oldalképek
Tartalom