Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György: A közösséghez tartozás: iskola: beszélgetés az erdélyi képzőművészetről
impresszionista irányzatokat szinte átléptük, noha minden posztimpresszionista irányzatnak, de különösképpen az expresszionizmusnak és korai konstruktivizmusnak jelentős nyomai vannak nálunk is. Azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, hogy nemzetközi rangú képviselői is. Az egyik legfontosabbal, Máttis Teutsch Jánossal éppen Te foglalkoztál a legtöbbet s publikáltad róla az első magyar nyelvű monográfiát — évekkel megelőzve a magyarországi művészetkutatást és könyvkiadást. Máttis Teutsch valóban kiemelkedő személyisége az európai expresszionizmusnak és korai konstruktivizmusnak. Ő Kassákékkal, a MÁ-val, aTETT-tel és a STURM-mal indult s velük dolgozott. Azonban nem egyedül képviseli a romániai avantgardizmust, hanem a nemrég elhunyt M. H. Maxyval együtt, aki a bukaresti Nemzeti Képtár igazgatója volt, Victor Braunerrel, aki tudomásom szerint Izraelben él, Milica Petrascuval, a kiváló román szobrásznővel, aki a század elején halt meg. Fundojánuval, a költővel, aki 1925-ben Párizsban maradt és ott halt meg 20 évvel ezelőtt. Verseskötete pár éve jelent meg nálunk román nyelven. Tehát elkéstünk ugyan, de mindig igyekeztünk utólérni-bepótolni az európai művészeti élet mozgásait. Pillanatnyilag a jelenkori romániai magyar művészeti élet — akárcsak, azt hiszem minden európai nép művészeti élete — rendkívül eklektikus. A realista ábrázolás különböző módozataitól kezdve a nonfiguratív absztrakcióig, de talán a kinetikus művészetig terjedően is minden művészeti, formai megfogalmazásnak, világtükrözésnek vannak képviselői. Iskoláról azonban nem beszélhetünk, tételesen vallott iskolák nincsenek. Egy iskola van talán s az a közösséghez való viszonyuk. Ez viszont olyan iskola, amely maga köré tömöríti a legkülönbözőbb szellemi és formai érdeklődésű művészeket. A romániai magyar művészet legjobbjai tehát, függetlenül attól, hogy milyen művészeti irányzat törekvéseit tűzték ki művészi célul, alapjában véve abban fejezik ki egyéniségüket és ott konkretizálódik az értékük, ahol a romániai magyarság mindennapi életéhez kapcsolódnak, ahogy azt szolgálják művészetükkel. A romániai magyar képzőművészet hogyan, milyen mértékben és mely hagyományokhoz, milyen művészeti előzményekhez kapcsolódik? Murádin Jenő: Az erdélyi képzőművészet — beleértve a román és a magyar művészek helyzetét és társadalmi státuszát — nem vezethető vissza hosszú múltra. A 19. században néhány jelentős művész került ki Erdélyből. Barabás Miklósra, Szathmáry Papp Károlyra, Sikó Miklósra, Székely Bertalanra, Gyárfás Jenőre gondolok, akik azonban itt nem találhatták meg az érvényesülés útját. Őket tulajdonképpen csak születésük helye köti Erdélyhez, noha önmagukban sokat csináltak és sokat akartak, de nem nálunk, nem az erdélyi művészet gazdagítására, vagy legalábbis csak igen kis részben. Azt is mondhatnánk, hogy az első világháború végéig a nagy európai központok — beleértve Budapestet is — elszívták az erdélyi tehetségeket, s mind a román, mind a magyar művészek legjelentősebbjei el is mentek. Igen-igen parlagi viszonyok uralkodtak itt, a művészképzésnek sem volt semmiféle lehetősége. Nagybánya külön fejezet a hazai művészet történetében, mert hozzánk és másokhoz is tartozik. A nagybányai művészet fáklya, világító fáklya volt. Később, a 20. században is minden jelentősebb művész megfordult Nagybányán az erdélyiek közül. A nagybányai művésztelep azonban nem tekintette céljának az erdélyi művészeti élet összefogását, gyakorlatilag semmiféle művészi szervezési kérdésben nem vállalt részt. Hatása persze ettől függetlenül igen nagy volt. Hiszen abba, hogy az első világháború végétől önálló hazai művészet alakult ki, abba Nagybánya is hangsúlyosan belejátszott. Az ott tanultak, Thorma János, 82
