Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - MŰHELY - Bellon Tibor: Györffy István emlékezete
parasztpolgári magatartás, az iparos-paraszt ősök gazdag hagyományvilága teremtette meg ezt a légkört. A Nagykunság a debreceni Kollégium szellemi istápolását élvezte. A századok során a prédikátorok és oskolamesterek a Kollégiumból kerültek ki. Közülük több nyugat-európai egyemet is megjárt: Túri Szabó Lukács, Túri Sánta Jakab, Ozorai Imre, Sztárai Mihály, Szegedi Kis István, Méliusz Juhász Péter szellemisége gazdagította ezt a tájat. Györffy István a mesterségük után élő és gazdálkodó emberek gyermeke otthonosan mozgott ebben a világban. A gyermekkor meghatározó, élménygyűjtő időszakában alapvetően megváltozott körülötte a táj. A folyószabályozásokkal, a rétek, mocsarak le- csapolásával eltűntek a végeláthatatlan náderdők, a halban gazdag vizek, a vadmadarak tízezrei és a dúsfüvű rétek. De még számos tanúja élt ennek a világnak. A feltört legelők, kaszálók helyén ringatózó búzatáblák között megbúvó pitarólas tanyák szalmatüzénél gyakran felidéződött az, ami elmúlt. A közös élmények azonos forrásán nevelődő tanítvány és barát Szűcs Sándor így adott ennek formát: „Kinn, Ecsegen a csillaghímes pusztai éjszakában a pásztortüzek világánál a hagyomány szavára visszaváltozik a táj. Végeláthatatlan náderdők szökkennek szárba. A rónán éjjeli lege- lésből megtérő gulya vonul át. Amott a porong oldalában elfekvő szilaj ménes horkant. Majd meg úgy fordul minden, ahogy a történet hozza! Hópustoló vihar süvölt végig az avarbatört nádason. A karámból a gulya párája száll. A magasba csapó nádtűz mellett farkasleső komondorok nyüszítenek. Mintha megint itt járnának az avas szárnyékok körül a valaha babonás hitű, táltoshírű vén számadók, a hetyke bojtárfattyúk, az őgyelgő betyárcimborák.” — Ez a színes világ azonban csak az emlékezet fényében ragyogott így fel. A valóság sokkal prózaibb volt, alapvetően megváltozott az életmód. Az addig patriarchálisnak tudott kapcsolatok rideg kapcsolatokká váltak. Öröknek hitt rendszerek omlottak össze néhány éven belül. Az eke és a kasza más munkatempót, haj - szoltabb életet diktált, más megélhetési lehetőségeket kínált. Egyik oldalon a bőség, gazdagság múltjának csalfa szivárványigézete, a másik oldalon kiáltó ellentétként ott feszült a szociális nyomor, a Viharsarok, a Hortobágy mellyéke vagy a bihari tájak Sinka István által olyan tragikusan megénekelt világa. Györffy mindezeket tudta, átélte családja sorsában is. Ezért is lehetett ő az elnyomott, az alul levő nép legjobbjainak a * segítője, támogatója, teljesíthette vállalt küldetését, a nép szolgálatát, kultúrájának a megismertetését. Ha gondolatban térképre rakjuk azokat a helyeket, ahol megfordult, gyűjtött, és a gyakoriságot is jelöljük, úgy látnunk kell, hogy a magyar nyelvterületnek alig van olyan régiója, amelyik fehéren maradna. Különösen sűrűsödnek ezek a jelek az Alföldön, elsősorban a Nagykunságon és a Hajdúságon. Vallotta, hogy a lényeges kérdések kulcsa az Alföldön keresendő. Olyan tájak felé irányította az érdeklődést, amelyek korábban kívülestek. Az Alföldet mintegy laboratóriumnak tekintette. Személyes ismerete, tapasztalata volt különösen a Tiszántúlról. Otthonosan mozgott a tanyák között, ismerte az emberek gondolkodását. Legszebb tanújelét ennek az otthonos tájékozottságnak a szülőföldről írt Nagykunsági krónikában adta. ízes tiszántúli nyelven megírt, csodálatosan gazdag zamatú munka ez, melyben a tudományos eredmények olyan természetességgel vannak beépítve, hogy a szakember olvasóval is feledtetik a szigorúságot, az is átadja magát az olvasás gyönyörűségének. Nem véletlen az, hogy nagy realista írónk, Móricz Zsigmond is annyira nagyra értékelte ezt a könyvet, hogy az Erdély trilógiába átmentette a Szilaj pásztorok c. fejezet egy részét. A történészek is nagyra értékelték ezt a pompás könyvet, pl. Domanovszky Sándor. Talán azóta sem sikerült szaktudományunknak ilyen mélységben hatnia a társtudományokra. Szellemi végrendeletének tekintett A néphagyomány és a nemzeti művelődés c. munkájában meghatározott program szerint dolgozott. Azt kereste, ami kultúránkban ősi, 60
