Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - MŰHELY - Mátyás Győző: Az Angyal megszületik, eltűnik és visszatér: a Magyar Televízió importált krimisorozatairól

Tulajdonképpen az, amit A bűvész csak a fantasztikum segítségével volt képes ábrázol ni, a Co/umbóban látszólag maga a valóság: az egyén úrrá lett környezetén és érvényesíti a mindenki által óhajtott igazságot, s teheti ezt akkor is, ha vagyona vagy politikai hatalma nem erre predesztinálja, mert a társadalom pártatlan jogra, egyenlőségre és szabadságra alapozott berendezkedése ezt eleve garantálja.

Persze márColumbo is egy szervezet,a Los Angeles-i rendőrség tagjavolt. A szervezet neki azonban csak a szükséges hátteret biztosította, a Kojak, illetve a San Francisco utcáin című sorozatokban viszont már az ábrázolás tárgya lesz.

A bűnözés — ismétlik az állampolgárnak — különösen Amerikában sötét dolog. A bűnözők mindenre elszánt gazemberek, a nyers erőszak mindennapi eszközük, az emberélet számukra nem érték, éppen ezért a bűnüldözés sem bánhat kesztyűs kézzel ellenfeleivel. A Kojak vagy a San Francisco utcáin című sorozatokban a rendőrség mint szervezet kemény eszközökkel, olykor kíméletlenül dolgozik. Nem riadnak vissza a pofonoktól, sőt az is megesik, hogy előbb lőnek, s csak aztán kérdezősködnek. (Érdekes megfigyelni, hogy ezekben a filmekben a verekedési jelenetek már mennyire brutálisan realisztikusak, szemben például a néhai Angyal-széria ökölharcainak szinte a komikumig fokozott teatralitásával.) Mindeközben persze világos, hogy a rendőrség csak azért alkalmaz erőszakos eszközöket, mert ezt az alvilág működési mechanizmusa adekvát reakcióként kényszeríti ki. A rendőrség mindig nemes célok érdekében veri félholttá a többnyire elvetemült fickókat. Ezekben az amerikai filmekben az sem marad titokban — és nem is szégyen —, hogy a rendőrségnek kapcsolatai vannak az alvilággal, besúgókkal dolgoztatnak. Ez a tény azt is hivatott bizonyítani, hogy a bűnözők között a betyárbecsület sem érvényesül, ha kell az ördöggel is szövetkeznek, csak fizessék meg őket.

A bűnözők itt már egyértelműen szervezetekbe tömörülnek, ám az alapképlet szerint csak az alantas munkát végző pribékek jellemzik a gépezet működését, annak valódi irányítója jószerivel mindvégig a háttérben marad, s csak a legutolsó pillanatban lep- leződik le. Mert ugye ilyen a rossz szervezet, valóban arctalan, illetve „rosszarcú”, hiába rejtőzne, éppen mert rossz, a törvény szigora utoléri. Egyáltalán nem nélkülöz némi logikát, hogy az ilyen filmekben a szervezetek tulajdonképpen etikai kategóriák alapján ítéltetnek meg, azt sugallván a nézőknek, hogy egy szervezet majdnem tökéletes működése ellenére is széthullhat, ha céljai etikailag a priori helyteleníthetőek.

Ugyanakkor érdekes jelenség, hogy a Kojak, a San Francisco utcáin és különösen a Starsky és Hutch című sorozatokban már felfedezhető az a tézis is, hogy a rendőrség szervezetén belül dolgozó emberek sem mind feddhetetlen jelleműek, vannak hibáik, sőt végzetes megingásaik is. Kiderülhet, hogy nemcsak a rendőrség használ fel alvilági informátorokat, de néha a bűnözők is megnyerik maguknak a rendőröket, akik jó pénzért együttműködnek velük. E filmek logikája ugyanakkor szubtilis módon szinte a befogadó tudatalattijának küszöbét megcélozva mintha mentségeket is találna a megtévedt rendőrök számára: soha direkt nyíltsággal nem fogalmazódik meg a tétel, de a néző azért megérti, hogy ezek az emberek állandóan életüket kockáztatva, mindenünnen fenyegető veszélyek közepette, szinte az önfeláldozással határos módon őrködnek a rend és mások biztonsága felett, s mindezt igen csekély fizetésért teszik, hát persze, hogy egyszer-egyszer nem tudnak ellenállni a könnyen szerezhető nagy pénz kísértésének. Mindez nemcsak azt a célt szolgálja, hogy annál jobban értékeljük a többi, talpig becsületes rendőrt, akik elítélik, sőt üldözik is korrumpálódott társaikat, de azt is, hogy ráirányítsa a figyelmet az „egyszerű zsaru” munkájának nehézségeire, sőt a privátszférát is magában foglaló életére. Ezekben a filmekben az ábrázolás már nem szűkül a par excellence nyomozói munkára, s a nyomozók sem mitikus, valóságfeletti alakok, sőt a produkciók tudatosan igyekszenek a rendőröket életközeibe hozni, olyan valóságos embereknek bemutatni őket, akiknek ugyanúgy vannak mindennapi gond75