Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - MŰHELY - Mátyás Győző: Az Angyal megszületik, eltűnik és visszatér: a Magyar Televízió importált krimisorozatairól
MÁTYÁS GYŐZŐ AZ ANGYAL MEGSZÜLETIK, ELTŰNIK ÉS VISSZATÉR (A Magyar Televízió importált krimisorozatairól) Nincsenek ugyan pontos adataim arról, hogy évente hány krimit sugároz a magyar televízió, de átlagnézői érzésem az, hogy Kojak, Columbo, Derrick vagy Stone majdnem minden hét valamelyik napján jó ismerősként tűnik fel a képernyőn és megosztja velünk legújabb kalandját. Mindennapi televíziózásunk szerves részévé vált a krimifogyasztás, s betévő adagunkat időről-időre rendszeresen meg is kapjuk. Vannak ugyan hazai gyártmányú krimik is, de a fő attrakciót mégiscsak a francia, angol, amerikai és NSZK-beli filmek jelentik, s azt hiszem amiatt, hogy ezt a műfajt Nyugaton jobban értik, a legkevésbé sem kell szégyenkeznünk. Sőt örülhetünk is annak, hogy ezekben az országokban a társadalmi helyzet adottságaival szoros összefüggést mutató bűnözés fejlettsége eleve „garanciát nyújt” a jobb bűnügyi filmek készítésére. Ráadásul a tőkés behozatalból származó filmek megtekintésekor némi helyzeti előnyt is élvezünk az exportáló ország nézőivel szembe, ugyanis mi, magyar tv-előfizetők pártatlanok vagyunk. Végigizgulhatjuk a film (néha) izgalmas fordulatait, drukkolhatunk a detektívnek, ügyvédnek, s más pozitív hősöknek, hogy sikerüljön felderíteniük az ármányos bűnesetet, elégedetten nyújtózhatunk, amidőn a gonosztevő elnyeri megérdemelt sorsát, ám azzal mindvégig tisztában vagyunk, hogy nem rólunk szól a mese. Más társadalmi berendezkedésű országok ellentmondásai és konfliktusai „adtak életet” ezeknek a filmeknek. Ami számunkra azért nem érdektelen, mert úgy hiszem, a krimi olyan modellértékű műfaj, mely a maga korlátáival együtt is jelszerűen tükrözi egy adott társadalmi formáció viszonyrendszerét és értékpreferenciáit. Az elkövetkezendőkben azt próbálom nyomon követni, hogy a nálunk vetített krimisorozatok milyen szociológiai üzeneteket közvetítettek, illetve „történeti fejlődésük” során miként reagáltak a társadalmi szerkezet módosulására, miként fejezték ki az értékviszonyok változásait. Kezdetben vala az Angyal. Legalábbis a mai harminc év körüliek számára ez az angol filmsorozat jelentette az első találkozást a krimisorozattal a televízióban. A hatvanas évek elejét írtuk akkoriban, s az Angyal felbukkanása a képernyőn különleges esemény volt. Természetesen addig sem szűkölködtünk bűnügyi irodalomban, vagy filmekben, de az Angyallal hozzánk is elérkezett a kriminek tipikusan televíziós válfaja: a sorozat. A különböző epizódokból álló bűnügyi történet egy kimagasló, olykor emberfeletti személyiségjegyekkel rendelkező főhős—többnyire a (magán)detektív — köré szerveződött. Látszólag ez korántsem volt új találmány, sőt úgy tűnt, hogy az eképpen megalkotott filmsorozat a krimi legjobb hagyományait követi, hiszen Agatha Christie vagy Georges Simenon regényeinek cselekménye is azonos főhős köré épült, csakhogy a televíziós sorozat ezt az eszközt, mint jól bevált rutint, kanonizált eljárásmódot vette át. A rangos krimiirodalom lényegileg logikai játék, melyben a detektív személyiségének komplexitása mindig éleselméjűségén, logikai készségén, mint a priori adottságon keresztül szűrődik át. Hogy Miss Marple történetesen egy idős hölgy, legfeljebb külsődleges érdekességként hat ránk, hiszen a történet olvasásakor az idős hölgy logikai műveleteit követjük nyomon vagy éppen versenyzünk velük. 7\
