Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - MŰHELY - Mátyás Győző: Az Angyal megszületik, eltűnik és visszatér: a Magyar Televízió importált krimisorozatairól

Az Angyal-sorozat megszületése azonban tudatosan átformálta a befogadói attitűdöt is, hiszen ez a filmszéria jellegzetesen televíziós készítmény, s a televízió, mint sajátos tömegkommunikációs eszköz olyan törvényszerűségekkel és lehetőségekkel rendelkezik, melyek eleve befolyásolták és orientálták az adott filmsorozat megszületését. Miután a főhős megjelenik a képernyőn, megnyerő figurának kell lennie, vizuális élményt kell nyújtania, s nyilván ehhez alkalmazkodva választották ki az Angyal szerepére Roger Moore-t, a korszak egyik férfi ideáltípusának képviselőjét. Feladata volt többek között az is, hogy már személyiségének külsődleges jegyeivel is lekösse a nézők figyelmét. Természetesen a hős egyéb tulajdonságai idomultak megjelenéséhez: lovagias, bátor, tettrekész és férfias volt, majd minden epizódban végigpofozta a statisztériát és szebbnél szebb hölgyek imádatát bírta.

De nemcsak a főhős személyének megválasztását, hanem az epizódok felépítését, cselekményét is alapjaiban befolyásolta az a tény, hogy a krimisorozat mint televíziós műfaj kibővült a vizualitás dimenziójával. Éppen ezért a különböző sztorik történései kevéssé voltak bonyolultak, a bűneset nem volt látszólag alig megfejthető talány, s a látvány ereje és színpadiassága elnyomta a logikai játék szintjét. A hangsúly a kamera által produkálható izgalmakra tevődött, s a sorozat készítői kellékeket épen nem hagyó tömegverekedésekkel, hatalmas pofonokkal és kaszkadőri bravúrokkal „gazdagították" a film vizuális tartományát. De a produkciónak ez a komplexitást nélkülöző, könnyen átlátható szerkezete igen alkamas volt arra, hogy az ábrázolt világot etikailag szinte fehéren-feketén ossza ketté. Az Angyal makulátlan jellemével, emberfeletti fizikai és szellemi képességeivel szinte absztrakt módon képviselte a jót az elvetemült gonosz ellenében. Éppen ezért bármilyen egyszerű szerkezetű volt is ez a filmsorozat, naiv banalitása miatt sikerrel közvetített egy sor olyan értéket, melyet az adott társadalom szeretett volna evidenciaként kezelni, s így az angol átlagpolgár projektálhatta vágyait és hiedelmeit a képernyő szuperhősébe, aki helyette és érte osztogatta legendás ökölcsapásait.

Ebből a filmsorozatból kiderült, hogy a bűnözők persze sosem nyugszanak, de van egy hérosz, aki a hét meghatározott napjának adott órájában leszámol velük. Ráadásul ez a hérosz mégcsak nem is rendőr, ami a korszak Angliájában kifejezetten előny volt a néző szemében, hiszen a hatvanas évek elején a Scotland Yard korántsem állt feladata magaslatán, mint ezt a nagy vonatrablás és számos más bűneset is bizonyította. Az állampolgár kezdte elveszíteni hitét az intézményesített rendőrségben, ám szerette volna, ha biztonsága fölött mégis őrködik valaki, s ezt a valós vágyat elégítette ki fantasztikus formában Roger Moore a képernyőn, miközben a rendőrséget is volt bátorsága megfricskázni. Az Angyal-sorozat láttán a néző pillanatokra megnyugodhatott, hiszen a világ nincs rosszul berendezve, a jó végülis győzedelmeskedik, s ugyanez a néző nemegyszer képzeletben azonosulhatott a film főhősével, s így percekre elfeledkezhetett azokról a frusztrációkról, melyek őt a valóságban nap mint nap érték.

Csakhogy a film érdektelenné válását többek között éppen az utóbb említett rétegének köszönhette. A tőkés társadalomban a hatvanas évek elejétől kezdve egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy a gazdasági-technikai fejlődés a személyiség relevanciájának elvesztésével jár együtt. Az adott társadalomban élő egyén a saját létében tapasztalhatta, hogy valós társadalmi cselekvésre nincs alkalma, s atomizáltsága miatt mindinkább csak betölti a munkamegosztásban elfoglalt helyét, mintsem önnön tartalmaival megtöltené azt. Ilyen körülmények között egyszerűen nevetséges lett volna, ha a televízió továbbra is olyan filmsorozatokat gyárt, mint amilyen az Angyal volt. A néző számára az ilyen szuperhőssel való identifikáció lehetősége a minimálisra csökkent, s ezért az Angyal már nem képviselhette azon értékeket s evidenciákat, melyeket a hatalom ideológikus- manipulatív módon tudatni akart a befogadóval. A rosszul megválasztott üzenetköz72