Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Laczkó András: Szőlővessző és nektár
a szőlőművelés, vagyis eleven munkaerővel; a mustot a termelőtől 13—14 vagy 15 forintért veszik meg. Maximálisan 15-ért, az igen jó minőségűeket. Milyen morál az, hogy ők maguk is 20-ért termelnek és 13—14—15-ért veszik meg. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy ma már a fiatalság és általában a munkavállalók zöme azt látja, hogy akár az iparban, akár a mezőgazdaság más területén sokkal jobban lehet keresni, mint a szőlővel. Akkor miért csinálja a ráfizetéses munkát? Ez olyan dolog, mintha egy vállalkozásnál tudjuk, hogy biztos a deficit, de azért belefogunk. Nincs értelme! Sajnos, ez a szőlőtermelésnél így van. * * * — A borfogyasztás világszerte csökken. A bort ma már egész Nyugat-Európában, sőt merem mondani, a világon úgy tekintik, mint egy alkalmi, kimondottan protokolláris italt. Az asztalnál, az ebédhez nem teszik fel az üveg bort, hanem csak üdítő italokat. A fiatalság meg nagyrészt rövidet, tehát égetett szeszt fogyaszt. A bor kezd kiszorulni a közhasználatból. Ez óriási problémája lesz az elkövetkezendő bortermelésnek. Meg kell hódítani, vissza kell szerezni a közönséget, és csak úgy lehet, ha kitűnő minőséget adunk. Azt tudni kell, hogy a bor a legegészségesebb ital. A röviditalok csak az agysejteket roncsolják. A sör ugyan nem ilyen veszélyes, de nem tartalmazza azokat a vitaminokat, tápanyagokat, gyógyszereket, mint a bor. Ez bizonyos mértékig gyógyszer is. Gyógyító célra is lehetne használni. Olyan, mint a nyers gyümölcs. Jobb volna az embereket a kulturált borfogyasztásra szoktatni, mint a sör vagy az égetett szeszek ivására. * * * — Valahogy régen egész más szemlélet volt. Térjünk vissza először a szőlő- és bortermelés legrégibb történetéhez. Úgy mondják, hogy a tokaji szőlők, tokaji borok az 1490-es évektől indultak el világhódító útjukra. Ez valóban így van. Bortermelés azonban volt itt már régen is, az 1490-es évek előtt. Már a honfoglalás idejében, hiszen Anonymusnak a XVI. és XX. fejezete erre világosan utal. Tehát volt szőlőtermelés. Az sem véletlen, hogy ezt a vidéket a kabarok szállták meg, tudniillik az a leigázott törzs, amelyik értett a szőlőműveléshez. A Balaton mentét is ők szállták meg. De a honfoglalás idejében ezek a tokaji borok nem voltak semmivel híresebbek, mint az ország bármelyik más bora. Itt és országszerte kétszer kapálták meg a jobbágyok a szőlőt. Úgy leszüretelték szeptemberben, és éppen olyan bort nyertek belőle, mint máshol. Semmivel nem volt különb. Kincs volt, és jó minőségű volt, de nem volt különb. 1490-ben indult meg az aszútermelés. S ennek nagyon érdekes, különleges oka volt. Nem tudni miért, de ezen a vidéken kezdődött meg a szőlőknek a háromszori kapálása. Amikor háromszor kapálták meg, akkor észrevették, hogy a szőlő nem fejezi be a vegetációját szeptemberben, nem sárgulnak le a levelei. Üde, szép zöld maradt még szeptemberben is. Az érés ideje így kitolódott egészen az októberi érő szakra. Októberben itt olyan idő van, hogy néha éjszaka előfordulnak 5—10-e körül a —5, —6 fokos hidegek, nappal viszont van 20—25 fokos meleg, nyári napsütés; a vénasszonyok nyara. A Bodrog és a Tisza pedig szállítja a vízpárát. Ez a három dolog; a szép meleg, hosszú ősz, a hideg éjszakák és a pára szükséges az aszúsodáshoz. 1490 után lett a tokaji bor igazán világhírű. Ki is szorította az északi államok termékeit... Mondják, hogy a tokaji hegynek, a talajnak van nagy szerepe abban, hogy a tokaji bor ilyen. Ez csak egy része az igazságnak. A valóság az, hogy a tokaji bor minőségének gyakorlatilag öt összetevője van. Egyrészt a talaj. Ez igaz, de vulkanikus maradék a világ számtalan részén van. A másik az éghajlat. A nap Afrikában sokkal melegebben süt, s ott még- sincs ilyen bor. Az éghajlat az egyik döntő fontosságú tényező, mert ősszel, a vénasszo47
