Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Laczkó András: Szőlővessző és nektár
nyok nyarán a legtöbb a napsütéses órák száma. Afrikában máskor süt a nap, nem akkor, amikor a szőlő érik. Itt ez is ideális. A harmadik dolog a fajta. Itt a furmint és a hárslevelű megy, főleg ez a két fajta, amelyek rendkívül összetett ízű bort adnak és hajlamosak az aszúsodásra. Negyedik a pince. Ebbe a mésztufába vagy löszbe vájt pincék hőmérséklete télen-nyáron azonos. Még egy apró dolog, ami hozzájárul a minőség kialakításához, a kezelés. Itt darabban is hagyjuk a hordókat, mindig nyíltan fejtjük, hogy érintkezzék a levegővel. Pontosan azt csináljuk, amit más bornál nem szabad, az oxidativ hatást kiemeljük. A bor érintkezzék a levegővel egy bizonyos ideig és határig. Más boroknál ezt nem szabad megtenni. Ugyanez áll az erjesztésre is. Még számtalan ilyen apró kezelési differencia vagy különbség lenne sorolható, ami más borvidékek és a tokaji között fennáll. * « * — Már a történeti időkben is így csinálták! A szőlőművelés az a mezőgazdasági ág, ahol a termelés technikája szinte alig-alig változott. Ma is ugyanúgy kell metszeni, kapálni. Hogy azt géppel vagy hogyan csinálják, az mindegy. A termelési mód ugyanaz. Még az előállítási mód is ugyanaz. Az aszú most is úgy készül, mint évszázadokkal ezelőtt. A különbség ott van, hogy régen taposták, ma gumihengeres darálókon, zúzókon megy keresztül. Hát ennyi. De az eljárás, a folyamat azonos . . . 1490 körül indult el a tokaji bor világhódító útjára. Ez nemcsak Tokaj szempontjából érdekes, hanem az egész magyar bortermelés oldaláról, mert amíg Észak-Európában addig spanyol, olasz, görög borokat ittak, azután az aszú lassan Lengyelországból, Oroszországból, Dániából, Angliából, Svédországból kiszorította azokat. Ez 1490-től tartott egészen az 1700- as évek közepéig. A fellendülés időszaka volt. Úgy mondjuk, hogy a tokaji bor aranykora. Szekerek tömege jött Lengyelországból, az északi államokból. Még az angol puritánok menekült utódiai is itt vásárolták föl a borokat és foglalkoztak a borkereskedelemmel. Azután görögök, a lengyelek az orosz cárok megbízottai száz éven át itt tartottak egy körülbelül 20—40 főnyi testületet, hogy fölvásárolják a legjobb borokat. Olyan kereslet indult meg, miután megismerték az aszút, hogy szinte csoda. Van olyan adatunk, hogy I. Gusztáv meg III. Johann svéd királyoknak az udvarában már az 1550,1570-es években ott volt a tokaji bor az asztalon. Aszú volt ez? Azt nem lehet tudni. Azelőtt ugyanis nem jelölték. Amikor azt mondták, hogy magyar bor, akkor rendszerint tokajit értettek alatta az északi államokban. Ámbár nemcsak Tokajban vásároltak ők borokat, hanem Budán is, aztán Balaton mellékieket, meg soproniakat. Gusztáv király pincenaplója fennmaradt. Abban például benne van egy olyan adat is, hogy 1557-ben a svéd király beteg lova több tokajit kapott gyógyszerül, mint az egész kancellária papi személyzete. Ez is bizonyítja, hogy ott volt a tokaji bor 1557 körül a svéd királynál. És gyógyító jelleggel! Főleg úgy. így volt ez az egész középkorban. A várakban a katonaságnak nemcsak bátorító szernek adták, hanem gyógyszerül is alkalmazták. Van például egy 1650—1674 között írt Chirurgus könyvünk. Ebben 2800 emberi és állati gyógyításmód van lejegyezve. Ebből a recepteknek, az összes gyógyításmódoknak a 80%-a olyan, hogy alapanyaga a bor. Abba kellett áztatni különböző fűszereket, alkatrészeket, szárított békákat, mindent, szóval ilyen dolgok vannak benne. De a lényeg a bor. Gyógyszerként is alkalmazták. 1870-ben például Dániában remek, szép könyvek jelentek meg a tokaji bor gyógyító hatásáról. Összegyűjtötték barátaim a svédországi adatokat a tokaji bor gyógyító erejéről. Egész regénye van. Sőt, jelenleg is gyógyszerként alkalmazzák. A legújabb gyógyszerkönyvekben négy gyógyszernek alapanyaga a bor. Több betegség ellen jelenleg is használják. Nem akarok arra kitérni, hogy a nyugatnémetek és japánok vérrák ellen kísérleteznek vele, vagy fiatalkori ab- normis növekedés ellen adják. A japánok ezért vették 1000 forintért is palackját az 48
