Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Gyurkovics Tibor: Kisfarkas: Ő: versek
GYURKOVICS TIBOR KISFARKAS Farkas van a házunkban akire már ráuntam mert csak a húst szereti szívünket is megeszi Vékonydonga melle van de a hasa tele van erőszakos harapdál nem nagyobb három malacnál de akkora a hasa mint a nap az éjszaka miben elvész minden ág facsontok emberkabát eszik eszik nem kímél Ő El kellett hagynom mint a fegyvert amely már embert ölni nem mert hideg vasán kezem meleg nyoma és az emlékezet a barlangkor a tűz előtt el kellett hagynom őt Aztán elhagytam Ázsiában mint egy vidéki iskolában a homokparton a folyók fölött nem tudtam hogy ki volt ősanya vagy egy nő-előd el kellett hagynom őt nem nagyobb három centinél keszeg farkas kis farkas de a bendője hatalmas mohó száját törüli de az ágyunk körüli vacokba bújik szuszog hogy aludni se tudok ilyenkor meg sajnálom egyedül van a világon talán sír is álmában hogy olyan étvágya van sír hogy olyan hatalmas pedig olyan kisfarkas. Bizáncban a faikonok falán sötét szeme ragyog lát engem biztos mosolya emlékem szögezi oda asszony Huszonnégy-huszonöt El kellett hagynom őt Nem értem mit szeretek rajta talán hogy olyan amilyen ma ötezer éve millió éven ilyen irtóztatá szemében világos a köd El kellett hagynom őt Mit keresek mit szeretek? Megölném ütném ha lehet Fölkel faélen ikonon haldokló vénasszonyokon elémkerül a mosolya Soha Soha Soha Soha 16
