Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Hatvani Dániel: Erre csörög a dió: regényrészlet
HATVANI DÁNIEL ERRE CSÖRÖG A DIÓ* Kocsiajtó-csapkodás, kedélyes szóváltások után a Szikszai házaspár társaságában tér vissza. Topisan öltöztek ők is — Dómján ezt mindőjüktől kifejezetten kérte —; a doktor viséltes, divatjamúlt öltönye alatt sötétkék pólóinget visel, felesége vánnyadt fenekén alig-alig feszül meg a koszlott farmernadrág. Furcsa ellentétben van egyébként is a kikent-kifent szem és száj, meg a kendővel parasztmenyecskésen hátrakötött fej; egész megjelenésében van valami mú'virágszerű. — Ahá, az első fecskék — rikkantja, amint megpillantja Karacsékat. — Csak nehogy a gólya is itt körözzék — teszi hozzá a doktor. Aliz mérges tekintetet villant a férjére, de Ildikó veszi a lapot: — Nocsak, dokikám, ellensége lett a szakmájának? — Annak éppen nem. — Karácshoz fordul: — Lacikám, jó étvágyat. — Neked is. Elemér. De ha sokat beszélsz, mind felzabálom előled. — Tudom, képes lennél rá . . . Szikszaiék asztalhoz ülnek, Dómján elfoglalja magát a házigazda teendőivel, pálinkával kínálja az újonnan érkezetteket; a doktorné inkább a jugoszláv puncsrumból kér, amit közben Ildikó az asztalra készített. Dómján magához vesz két üvegkancsót, leballag a pincébe, az egyikbe olaszrizlinget, a másikba kékfrankost szippant; Ildikó a konyhába siet,s rövid idő múltán gőzölgő teáskannával, tálcára rakott csészékkel, cukortartóval tér vissza. Miután sorra kínálja a teát, maga is helyet foglal, kis darab kolbászt tör magának, kanyarít egy szeletkét a savanyú dinnyéből, teájába kevéske bort tölt. Karacs és Szikszai felváltva dicsérik a kolbászt, a szalonnát: Aliz alig nyúl az ennivalóhoz. Ildikóhoz fordulva ezt mondja: — Drágám, biztosan érdekelni fog, amit otthon szülőházam padlásán találtam. — Mit találtál? — kérdezi amaz érdeklődve. — Mindenféle régi patikai felszerelést. Olyasmiket, amiket ötven évvel ezelőtt használtak utoljára. Képzeld, még hüvelyöblítő dugattyú is van köztük. Kedvem lett volna kipróbálni . . . A férje oldalba böki, figyelmeztetvén, hogy a téma nem ide illő. Aliz régi patikus dinasztia sarja; nevezetes gyógyszertáruk volt a megyeszékhelyen, hozzá öt hold jól termő szőlő; fényűző polgári életmódot folytattak. Aliz apja híres volt a kópéságairól: az öngyilkosságra készülő kisvárosi Rómeó és Júliának méreg gyanánt hashajtót adott, s miután azok bezárkóztak a szállodai szobába, kidobván a kulcsot az ablakon, a megváltó halál helyett egymás összerondításában oldódtak fel. Hashajtót csempészett a megyebálon megjelenő cukorkaárus készítményeibe is. Egyik barátjának névnapjára kilenc élő fehér egeret küldött; a csomag felbontása után két álló napon át keresték a nem létező tizediket. Bár a patikát államosították, Aliz apja vezető gyógyszertárosként dolgozhatott tovább, azonkívül a jó kapcsolatoknak köszönhetően a szőlőföld a legzordabb éveket is átvészelte. A pazar hordókkal berendezett pincében — és ahol a hordók egynémelyike különleges nedűket tartalmazott — megyei vezetők adtak egymásnak találkozót; a kockás abrosszal leterített kecskelábú asztal mellett, ahol gyertyafénynél csillantak meg a kristálypoharak, fontos megyepolitikai kérdések dőltek el. * Regényrészlet. 17
