Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - MŰVÉSZET - Gergely Mihály: Fejes István feltámasztásáért
kezményeivel, a túlélés harminc százalékos esélyével diagnosztizált állapotában láthattam. Testvéreivel, orvosaival összefogva részt vettem az elkerülhetetlen műtétre való rábeszélésben, a műtéti utókezelés meghosszabbításának kieszközlésében. Meglátogattam a Völgy utcában is 1982. május 13-án. Bátorítottam, hogy felépülhet egészen, folytathatja munkáját, művészi útja könnyebb lesz ezután. Kértem, ha kedve van, délutánonként sétáljon el hozzánk, alig negyedórányira lakunk. Ő csak hallgatott, nézett rám igen messzire látó szemével, majd halkan, lassan tagolva a szavakat azt mondta: „Kár volt megmentenetek . . . Nem lett volna szabad beleegyeznem a műtétbe, úgy rég éhenhaltam volna . . . Nem érdekel a munka, kiállítások, semmi sem marasztal tovább ..Hátborzongató volt a felismerés, hogy képtelen vagyok segíteni rajta, s nem menthetik meg az orvosok sem, mert élete tulajdon kezében van. Nemsokára hazaengedték az idegosztályról, néhány hónapig még élt. Aztán 1982. október 31-én — mint máskor is — elindult esti sétájára, hogy a vaspályán áthaladva megvacsorázzék a kedvelt kelenvölgyi kisvendéglőben. Most azonban megállt a síneken, várta a Déliből Bajára induló gyorsvonatot, melyen maga is sokszor utazott haza a feledhetetlen gyermekkor színterére, Vaskútra, nagyszüleihez, és Bajára, a mama sírjához, akinek első komolyabb honoráriumából ő állíttatott méltó síremléket iparművész barátjával, akárcsak az 1973-ban 63 évesen elment Néptanítónak Farkasréten. Növekvő dübörgéssel közeledett a hazai gyors, s ő — bizonyára a Színészkirály csábító példájától is igézetten — alávetette csupafájás testét. Halála után rendezték meg Budapesten szerény emlékkiállítását, a XVI. kerület és az Ikarus gyár Művelődési Központjának emeleti előterében, folyosóján. A harmadikat a hazaérkezés végleges stációjául Vaskúton, a művelődési házban, 1983 szeptemberében. A tárlat képei már otthon is maradtak, az életművet jól reprezentáló alkotások állandó bemutatására alkalmas — reméljük, nem sok idő múlva megnyitandó — Fejes István-emlékszobában. Érdemes-e Fejes István emlékének megidézésére, már életében betemetett életműve a feltámasztásra? — Érdemes, ezt megtenni megkésett erkölcsi kötelességünk. A mi dolgunk, mert az Apánk, a Baja, Kalapos nő állatokkal, Komédiások, Farkas István emlékére, Apám kétszer, Latinovits betegen, a Színészkirály, Latinovits (Izgága Jézusok), Szüléink emlékére, Atkos teher, Nincs Isten, Öregember Iával, Golgota című festményei, Dosztojevszkij- és Krúdy-illusztrációi, rézkarcai és rajzai nagy formátumú művészet kivirágzását ígérték. Az életmű korai befejezetlenségében is maradandó értéket, festészetünkben sajátos, egyéni színt képvisel. A szülőföldnek, a nevelő tájnak pedig a műveivel végleg hazatért fiú megőrzendő, pótolhatatlanul kedves emléke marad. GERGELY MIHÁLY 90
