Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László
nemsokára jobban éreztük magunkat itt, mint Bányán. Csak a bizonytalanság bánt még bennünket, bárha aug.-ig most már itt maradunk. így aztán igen jól folytak napjaink, Vilmával szinte mézesheteket éltünk; többször sétáltunk, máskor a vasúthoz mentünk ki (ez a legjobb szórakozásunk itt), majd az erkélyre ültünk ki — pattogatott kukoricát és amerikai mogyorót enni. [... ] Június 13. Régóta pihenek, pedig írni való lett volna elég. Vagy nem ritka dolog az én családom életében, hogy a múlt hó folyamán eljött a papa, a Vilma és Laci keresztpapája (4 napra), sőt még a Guszti néni is 2 napig időzött nálunk első ízben. Mint tanárnak mennyi mindent kellett tanulnom a görög irodalomból stb., de éppen mert kifáradtam, hagytam az írást máskorra. [... ] Aztán itt járt a váci püspök, gróf Csáky Károly; persze fényes fogadtatás, tisztelgés, 9 koronás bankett a mágnás püspöknek. Ez utóbbin nem voltam, hiába kapacitált az intézet érdekében a direktor. A f. hónap első napjaiban Bpesten Micsinay nevű postás 1/2 milliót sikkasztott. Iszonyú üldözés és hajsza támadt Pesttől a Jászságig, mivel 4000 k-t tűztek ki a fejére. Mindenki el akarta fogni, naponként látták s mégsem tudták elcsípni. Egész sereg detektív s a falu népe nyomában. Már-már kezdett Micsinay rokonszenves nagy alakká, hőssé lenni, kit bámulunk, míg végre két jászapáti paraszt elfogta tegnapelőtt. De ekkor meg más nagy dolog történt, mely megrázott mindenkit. Csütörtökön de. mentünk Nánai polgárisk. igazgatóhoz vizitelni, mikor vele találkoztunk az utcán és azt újságolta, hogy sürgöny jött a törvényszéki elnöknek, amely szerint Szerbiában az egész királyi családot és minisztereket, testőrséget leölték. No ilyet még nem pipált a vén Európa. Én mint katona persze azonnal a háborúra gondoltam, s a feleséggel együtt aggódva vártuk az újabb híreket. Du. Hommer kollega hozott Pestről egy újságlapot, melyből megtudtuk a valóságot — persze mindenik sürgöny lehetőleg ellentmondott a másiknak. [. . . ] 1903. nov. 2. Régen nem írtam ide. Több mint 4 hónapja. Ma sem írnék, ha reggeli 3/4 6 óra nem lenne, s ha nem egyedül lennék, miután kis családomat kikísértem a pesti vonathoz. Bevásárolni ment a feleség, estére megjön. Én meg mit csináljak? Lefeküdni nem érdemes. Hát előveszem a naplót. Bizony ez magános embernek való. Aki maga van, elgondolkozik, ha fennhangon gondolkozik, monologizál, ha leírja gondolatait: naplózik. íme egy új fogalom. A 4 hónap rövid története a következő. Július 2—16-ig a görögpótló tanfolyamon voltam — szálláson egész családommal az apósomnál. A tanfolyam vezetője Hegedűs István, rendkívül buzgó, szellemes, eredeti ember; bár csak 2 órát tartott, de a többi előadó óráján is jelen volt, s ki-kiemelt egy- egy megragadóbb dolgot. Előadók voltak még: Geréb József, egy finom érzésű tudós kolléga, ki választékosán, szinte tankönyvszerűleg összefoglalta a görög irodalmat, Samu István, ki szinte kedves modorral adta elő az olvasmányok anyagát, végül Láng Nándor, ki viszont eredeti, éles elmével ismertette a görög művészetet s igen ügyesen mutatott rá egyes praktikus kérdésekre. A tanfolyam szolid és mégis elég kedélyes, igen komótos volt. Kirándulásunk csak Aquincumba került, de nem valami jól sikerült. Megnéztük az Országházat is. Utána bankett a Deák téren, hol nem lévén vállalkozó, az előadó tanárokat én köszöntöttem fel. A bankett után Hegedűs egy értekezletet tartott, ahol különféle kérdéseket tárgyaltunk meg. Én a történelmi olvasmányokhoz szóltam hozzá, hangsúlyoztam, hogy a régi írókat jó magyarsággal kell lefordítani, míg a közép- és újkori krónikások közönséges, sokszor érthetetlen nyelve, tárgyalása miatt azok helyett modern írók feldolgozásait kellene olvastatni. 79
