Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László
Különben a családban is jól szórakoztunk. Minden du. szabadok voltunk, s így aztán igen sok kirándulást, sétát tettünk. Többek között: Margitsziget, Gellérthegy, Sváb- és Széchenyi-hegy, Zugliget, Hűvösvölgy, Újpest, Rákospalota, Római fürdő, a városligeti Mű-lparcsarnok, Ősbudavár. Ezen kívül kerékpáron voltam Szentendrén, Budakeszin, a sósfürdőknél. Színházban láttuk Gorkij: Éjjeli menedékhelyét. Július 21-én áttettük hadiszállásunkat Szilasra s ott maradtunk egészen aug. 25-ig. Csöndes, falusias módon éltünk. Nagyobb izgalmat csak balatoni utunk okozott, mely aug. elején történt Siófokra. Középbogárdról indultunk reggel 4 órakor s Mezőkomá- rom, Lepsény át Siófokra értünkl/411-kor. De. megfürödve a Fogasban ebédeltünk — fogast. Du. újabb fürdő; 5-kor indulás s 8-kor odahaza . . . Délután remek idő volt, a Balaton pompásan nézett ki, úgyhogy Vilmát egészen elragadta, fürdeni különben is nagyon szeret. Szilason ebben nem volt módja, bár én néhányszor gyógyszerészekkel az Ormándy tóban megfürödtem. Ez egy igazán nagyszerű kis víz, vagy 4 hold, s mindenütt, még a szélén is — nádasok környezik, 1 ölnél mélyebb. Ladikon mentünk be, s egy lápon kikötöttünk, s onnan úszkáltunk mindenfelé — persze aki tudott és mersze volt hozzá. Én ugyan tudok úgy úszni, hogy átúsznám a tavat (vagy 100 m), de mély vízben mindig féltem és így aztán a gyógyszerész engem is gyerekmódra fürösztött meg, t.i. 3 m hosszú fenyő törzseken. Mindenik hónom alávettem egyet, s úgy mentem be. A 3-ik fürdésnél már szabadon is mertem úszkálni. A másik nagy izgalmat ásatásaink okozták. A gyógyszerész ugyanis — Kovács Ignác — jó magyar ember, nemesi család, s mint ilyen, érdeklődik minden régiség iránt, így aztán velem, a történésszel összeakadva addig okoskodtunk az asszonyok ellenére is, míg végre néhány forintot rászántunk. Aug. 19-én kezdtük meg az ásatást 2 napszámossal az Érparton, hol állítólag az eke egy régi templom falaiból feszíti fel a köveket. Árkokat ásattam tehát — mert az ásatást én vezettem —, hogy valahol ráakadjak az alapfalra, de mindenütt csak összedőlt törmelékre, alatta vékony mészrétegre, s ez alatt tömérdek embercsontra akadtunk. Az ásatás nem érhette el a célját, mert a romok nagy részét kukorica födte, s a tulajdonos ott nem engedte meg az ásatást. A véleményem szerint: egy törökkori csatatéri temető. Az ellenfél elvitte minden fegyvereit, talán ruháját is az elesetteknek. Csupa erős koponyákat találtunk (vagy 15-öt). A területről ítélve 150—200 halott eshetett el. Én azt hiszem, hogy a 15 éves háború idején történt itt egy kaland, amint olvasom, a kaposvári v. koppányi béget, mikor a szultán kinevezte fehérvári pasának, s helyét el akarta foglalni — a veszprémi hajdúk megtámadták Földvárnál, s jó sokat levágtak kíséretéből. Ez a Földvár alighanem a szilasi bolondvár, mely mellett vezet el a fehérvári út ma is Somogy felé. 1600—1602- ben történt, nem emlékszem rá pontosan. A másik ásatásunk érdekesebb lett. A felső temetőnél volt régebben 4 halom, abból egyet elhordták vagy 30 éve, egy másikat 10 éve, egyet az idén. Ezért kapóra jött a dolog megtudni, csakugyan pogány sírok-e az ilyen halmok, mert a szilasi határban van vagy 25. Tényleg, 1 órai munka után meggyőződtünk róla, hogy hamvsírral van dolgunk; sőt 2 láda sírt egész épen megmentettem. Nagy diadallal vittük haza az apró cserép és üveg tárgyakat, a terra sigillata edények darabjait. Fölvittem Budapestre, ahol biztosan megmondták, hogy római sírokkal van dolgunk. A lelet a múzeumban van még ma is, 25—30 kor-t ígértek érte. Én meg egy leírást csináltam róla az Arch. Ért-ben, hogy közlésre alkalmas-e... 80
