Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

így vagyunk a pénzügyi szempontból is. A pénzt elköltjük, de nem látszik meg raj­tunk. Akármennyi ruhát csináltatott is, azért csak hamupipőke. Mert a ruhái állnak 2—3 esztendeig, fölveszi mondjuk évenként 10-szer (sokat mondok), s aztán átalakít­tatja. Míg rendesen van neki egy közönséges, attól aztán nem tud megválni. De nem panaszkodom annyit. Rajtam is beteljesült, hogy olyan feleségem van, ami­lyet érdemeltem. Május 19. Pünkösd 2-ik napja van. Tegnapelőtt óta szalmaözvegy vagyok. Vilma Laci­val és egy cseléddel szüléimhez utazott. Magam maradtam; a háziasszony ad reggelit, a szomszéd Kovácsék cselédje takarít rám. Mikor a vasútnál elbúcsúztunk, egész meg- illetődés nélkül tettük azt, de mikor hazajöttem, ebben a 3 hét óta folyton borús idő­ben, nem tudtam megállni, hogy ne sírjak. Tegnap tanári gyűlésünk volt; utána ivás, egész ma reggelig. 9-kor keltem föl s dé­ligaz iskolában húztam ki az időt, amikoris Bálint Imréékhez mentem el pompás ebéd­re — persze meghívásra. Most este dalestély. [. . . ] Június 4. Szinte jó nekünk távolba lenni egymástól; mindjárt jobban szeretjük egy­mást, szebben érintkezünk, nyájaskodunk. Én úgy képzelem, hogy akit szeretünk, an­nak a hibáit jogunk van erősebb világításba hozni, hogy megjavítsuk. Nem pedig nyá­jaskodással vagy pláne ámítással még növelni azokat. Vilma viszont ez utóbbira hajlan­dó, s ez az oka ások súrlódásnak. Én a jövőben még inkább elmegyek a szélső határig — mérsékelt, elnéző leszek, csak legyen sikere. Szomorú hírünk is van a gimnáziumban; Incze Béla érettségis mellbe lőtte magát tegnap du., de még nem halt meg. Megmérgezte állítólag a golyót kéksavval. Családi ok és félelem az érettségitől, leginkább pedig kiélt, enervált teste-lelke vitte öngyil­kosságra. [. .. ] Június 23. A vizsgák rendben lefolytak. Csak 3-at buktattam. Ennek oka az, hogy ke­vés osztályban kevés anyagot, jó kedvvel tanítok, no meg türelmes természetem. A tornaórákon, játék alkalmával, részben a rendes órákon is megismerem a fiúnak több oldalát, s ez okozza, hogy mindenikben veszek észre majdnem valami előnyt. Csak a teljesen képtelent buktatom el. Pl. VI.-ban van egy roppant gyönge tanulóm, de a legjobb énekes, dobos, jóképű; ugyanott egy másik jó rajzoló, zenész és perfekt beszél németül: egy igen jó tornász és játékos stb. Ez az oka, hogy a rideg kalkulusok­ból sokat engedek, s ezért én a véglet egyik szélén állok: túl szelídnek tartanak, míg sajnálatos a legtöbb tanár túl szigorú, nem annyira az osztályozásban, mint a fiúk álta­lános megítélésében. Tegnap volt a tornaverseny. Az előző 2 héten mindig esett a2 eső, úgyhogy semmiféle próbát nem tudtam tartani vélük, no meg a vásártér is nedves maradt. Ezért aztán a verseny nem sikerült. A versenyeket meg egy óriási zápor szakította félbe; a vagy 2000 ember menekült hajlék alá, de persze nagy része csúnyán megázott — köztük én is. így befejezés nélkül maradt. Vilma lent járt Gyönkön és Szekszárdon. Az áthelyezésből semmi sem lesz mosta­nában. Aggaszt, hogy Vilma néhány nap óta nem ír. Az apósom előlépett a 4000 kor.-ás fokozatba. Aug. 31. A nyári szünidő rövid átnézetét adom itt. Június 28-án — az érettségitől szabadulva — siettem Pestre, — hogy ott a kis családomat viszontlátva újra elbúcsúz­zam tőlük és bevonuljak gyakorlatra júl. 1-én Salzburgba. Ez meg is történt. Ottani élményeimről napiócskát vezettem németül. Július 28-án megszabadulva Braunauból, este 9.15-kor megérkeztem Bécsbe, hol a feleség, az apósom és a kis sógor vártak reám. 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom