Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László

Júl. 29., 30.,31-ike délután3-ig Bécset tekintettük meg. Imponált a császárváros óriási nagyságával, remek középületeivel, ringjeivel. Voltunk a Burgban, a császári síroknál, múzeumokban, a Szt. István és fogadalmi templomban, Schönbrunn-Práter-ben.

Aug. 1-én megkezdtük a tanfolyamot Budapesten. Márki gyönyörű kis tanulmányt csinált a történelem tanításáról, amihez már kevéssé volt méltó Sebestyén Gyula okos, de bő lére eresztett, kicsinyes gyakorlati tanítása. Különben elég jól mulattunk. Az új országház teljes megtekintése, a régiségtár megmagyarázása, a búcsúbankett voltak a fénypontjai.

Aug. 14-én elválva újra a kis családtól, mely 21-ig Pesten maradt még, s akkor Nagybányára utazott, siettem a szüléimhez haza, hol meghúzódtam 25-ig. Bár nem a legjobb állapot van az ősi kúriában, mert az öreg és ifjú gazdák napról napra összetűznek hajnalban, s megismétlik napközben is néhányszor. Most már elhatározták, hogy külön válnak, a gazdálkodás a Péteré lesz, de köteles a papa földjét megmunkálni; külön laknak a régi konyhából csinált jóképű szobában és előszobában, de együtt kosztolnak.

Szegény édesanyám nem is igen lehetett otthon, mert Bogárdon volt a Zsófikánál, aki abortálás miatt súlyos beteg. Még ma sem dőlt el végleg a betegsége.

Mivel még Pesten vettem egy biciklit, azért siettem felhasználni; másnap már kimentem Bogárdra, s azután még kétszer voltam ott; onnan fölmentem Pethes Pistáék- hoz Fokszabadira, megnéztük Siófokot is. Déghre szinte fölbicikliztem. Egypárszor vadásztunk, de nem lőttem semmit. A Borsos Pista némedi pap már egy év óta, ő elvitte aug. 24-én a pakkomat és másnap biciklin követtem; tőlünk aztán a Szász sógorék- hoz utaztam. Igen jól ettünk, ittunk a rokonságnál, de annyira strapás volt, hogy szinte megfogytam bele.

A Herz bácsi szívesen fogadott szinte.

Aug. 28-án magammal hozva a kis Ilonkát, aki a polgáriba fog járni, hazajöttem. Alig örültünk azonban a viszontlátásnak, szegény Vilma újra beteg lett; orvos kellett neki, tegnap le is feküdt.

Több ízben hányt. Ma jobban van, de olyan szerencsétlen viszonyok között vagyunk: sem a koszt nem a legjobb, sem a cseléd nem ért semmihez, aztán kisgyermek, vendégleány, patikaszer, azt hiszem, ennyi eléggé illusztrálja helyzetünket.

Egyébként Vilma komolyan rajta van, hogy meggyógyuljon, dehát gyomorbajnál erős kitartás kell.

A nyáron júl. 1-től az 1300-as fokozatba jutottam.

Szept. 10. Csupa újság. Mintha a sors keze megunta volna már, hogy a nagy családunknak annyi ideig békét hagyott. Csak nemrég volt a Zsófi halálos beteg; a feleség is gondolt már arra, sőt ma sincs túl minden veszélyen. Tegnap kaptam hazulról, hogy f.

5-én de. 9—10 között az udvarunkon levő 1500 csomó búza elégett. Biztosítva volt ugyan, de olyan 1900 frt kárunk lesz.

Mind betegek most otthon a nagy ijedelemtől, szinte félek, hogy áldozata lesz valamelyik.

Másik újság még csak lehet nagy következményű. Ti. lépéseket tettem, hogy Szfe- hérvárra áthelyezzenek. Ott egy helyettes kolléga van és így a kölcsönös áthelyezés nem volna éppen lehetetlen. Attól függ, hogy az apósomnak mekkora befolyása lesz és még ki tudja, mitől függ. írtam Lóczy és Lánczy tanároknak, akik talán megtesznek valamit érdekemben. Az apósom protekciói nem igen biztosak, mert Laumann városbíró talán kevésbé befolyásos; Láng, esetleg Darányi miniszterek közbelépése nagyon kérdéses. Mást meg nem tudok részéről. No de pár nap alatt eldől. Adja az ég, hogy sikerüljön. Akkor ott állandóan letelepülnénk. Egy-két év alatt vennék egy alkalmas házat, ahol a rokon gyerekek közül egy-kettőt állandóan tarthatnék.

73