Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): III. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László
ból hiányzik valami; tegnap iszonyú patáliát csinált, mert a vaníliás üvegből jó sok hiányzott; néha meg a cukorból tűnik el egy csomó. Úgyhogy mindenütt jól érzem maga, csak itthon nem. Még szerencse, hogy az idegeim elég jók, a türelmem sem utolsó. Vilma a múltkor már arra kért, hogy szóljak már dolgaiba bele. De hát mit csináljak, mikor ő a hirtelen természetével keresztül gázol mindenen — ott már az én módszerem semmis, nevetséges, ott már csak ütni vagy kirúgni lehet: azt pedig nem teszem. No de elég! Kissé kesernyés hangulatban írom e sorokat, mert rajtam is kezd beteljesülni, hogy a házasember úgy él, mint egy kutya — legfölebb úgy hal meg, mint egy angyal. [. . . ] April. 26. Sok történt, még sincs kedvem ide írni. Családi, iskolai, hazai-külföldi hírek bőven vannak. Családi életünk sok kívánnivalót hagy fenn; összeszólalkozás hamar előfordul; a cselédekkel állandóan baj van, aminek igazat megvallva nemcsak a cselédek az okai. Itt is áll az, hogy a környező társadalom bűne minden egyesre hat. Május 1-étől a Körből hordatunk kosztot, s csak egy cselédet tartunk. Az iskolában súlyos esetünk történt. Egy Vili. osztályos Somlyó Lajos nevű mellbe lőtte magát, mert a latin órán Bencsikkel összetűzött, s ez kiutasította őt. Az eljárás rendén volt, csak tény az, hogy Bencsik igaztalanul üldözte több ízben, meg az is, hogy Somlyó már hónapok óta diétát tart gerincbaja miatt; nagy izgatottságot keltett; a Vlll-osok már sztrájkra gondoltak; a városban is fenyegető hangok nyilvánultak. Szerencsére a fiú mint látszik, megmarad; és hogy Bencsik nagyon jó ember különben, akit a fiúk és városiak nagyon becsülnek. Még olyan érv is volt, hogy egy zsidóért nem kár! Ápril 11-én Szabó István kollega tartott érzelmes, kissé dagályos beszédet, amely igen tetszett. Az ellenzéki lapok most is támadták az ünnepet, s védték a márc. 15-ét. A f. hó 19-én szombaton meghalt Horánszky Nándor keresk. miniszter; állítólag a sok munka ártott meg neki, meghűlt s tüdőgyulladásban elhunyt. 64 éves volt, igazán kár érte, mert még csak 6 hétig miniszterkedett. A hónap 10-es napjaiban heves forrongás tört ki Belgiumban az ált. választójogért; utcai harcok napirenden voltak, sőt már forradalomról beszéltek. Ugyanakkor az orosz Szípjagin minisztert egy egyetemi hallgató agyonlőtte. Ott meg alkotmányt óhajt a nép. Igaz, Laci egy éves múlt — s az évfordulóra kapott Probst Emíliától, a papa egy bécsi rokonától apróságokat ajándékul. [. .. ] Május 4. Vilma 28-án este gyomorgörcsöt kapott, úgyhogy már meghalásra gondolt; az orvos 2-szer is volt nála, másodszor morfium befecskendezéssel tudta végre elaltatni. Azóta olyan sovány, mint a templom egere. Már írtam haza is, hogy júniusra szeretném Vilmát odaküldeni; mert így csak őröli magát — sőt mindenkit, aki vele érintkezik. Keservesebb korszaka még nem volt életemnek, mint a mostani; azzá teszi még az a körülmény, hogy nem is bízom a jövőben. Vilmából már nem tudom elképzelni, hogy olyan kedvem szerinti asszony legyen. A baráti, társadalmi érzéke gyarló; inkább a magányt szereti, könyvfaló, éppen ezért rendetlen étvágyú. Mindenkiről elsőben rosz- szat tételez föl, s mindenkivel kész összeveszni a legcsekélyebb ok miatt — igaz, hogy megbánja hamar. 3 évi házasságunk alatt legalább 1000 szóváltásunk volt: úgy átlag minden napra kerül egy. Pedig én elmentem addig a határig, ahol az embert papucshősnek tekintik. Hanem az esztelen port ki nem állhatom, éppen azért akárhányszor a legvastagabb gorombasággal támadtam rá, mikor a szép szó nem használt. Leszóltam, kigúnyoltam cseléd előtt — hiába. 71
