Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Ittzés Mihály: Kodály Zoltán levelei Kner Imréhez
Gyoma, 1940. november 5. Kner Imre így kezdi levelét26 „Most nem jár nekem a Magyar Szemle, mert annyira el vagyok foglalva, hogy nem érek rá olvasni. Ma Ortutay Gyula figyelmeztetett arra, hogy Tanár úr milyen szép cikket írt a „Mentségről” s amikor az ő levelét elolvastam, találtam rá a megküldött példányra, amelyet meghatva sietek megköszönni.” A terjesztésről és a megjelent kritikákról, értékelésekről ír. „... azt hiszem, fontos volt, hogy kiadjuk ezt a könyvet s az olyan cikk, mint a Tanár űré, rátereli majd a jobb magyarok figyelmét.” A szélesebb körű terjesztést, a nagyobb példányszámot a kiadvány elkészítéséhez segítséget nyújtó Tolnai Gábor javaslatára vállalta. Levélben párhuzamot von a régi nyomdászsors és a maga élete között, a hajdani kulturális helyzet és az akkori magyar viszonyok között. Minden megpróbáltatás, keserűség ellenére vallja, hogy „sok minden történhet velem, s nem tudhatom, hogy ezt a sok mindent miképpen bírom majd elviselni, de azt hiszem, hogy sohasem fogom revízió alá venni nézeteimet, sohasem fogom azt hinni, hogy másként kellett volna bármit is tennem, mint ahogy tettem, s hogy mindaz, amit elérni szerettem volna, értéktelen.” Egy hónappal később, december 5-én aláírást kér egy Kodály-fényképre, amelyet Zsuzsa lányuknak szánnak karácsonyra.27 Megemlíti, hogy feleségének milyen nagy élmény volt egy Kodály-óra meghallgatása A levelezés fennmaradt dokumentumai itt ismét hosszabb szünetet jeleznek a közvetlen kapcsolatokban, majd 1942-ben ismét Kodály jelentkezik egy kottaborító ügyében. Levelezőlapot küld Ngys Kner Imre könyvnyomdája, Gyoma címre. A dátumot a postabélyegző és Kner válasza alapján állapítottuk meg. 12. [Budapest, 1942. IV. 30.] Kedves Kner Úr! Egy címlap erejéig szeretném újra megszólaltatni a K. nyomdát. A küldött minta a kész alakot mutatja csak. Papír minősége és színe ma tudom nem válogatás tárgya, itt elfogadom ami van. Összesen 400 darab kellene, ha nincs annyi kevesebbel kell beérnem. Megjegyzem még, a kiadvány az én tulajdonom és költségemre készült, ha külsőségei mást is mutatnak. Előre is köszönettel és üdvözlettel Kodály Z Külön küldeményben érkezett a mintának küldött kész kiadvány és a címlap, valamint a hátoldal kézirata. Az új mű a Balassa Bálint elfelejtett éneke volt Gazdag Erzsi versére. Kner Imre május 5-én küldi a minta stílusához illő borító kefelevonatát. Megírja, hogy a kiadó lakhelyét a sajtótörvény értelmében betoldották a címlap szövegébe. Felajánlja, hogy álló betűvel szedik a neveket, ha a Tanár úrnak az jobban tetszik. Papírmintákat is küld. A szín megválasztásának kérdésével is foglalkozik. Fontos kérdés, hogy a mintának küldött Horati Carmen 10. etc. kész borítója kisebb mint az új mű kottája. A méretre vonatkozóan Kodály véleményét kérdezi. Megírja még, hogy Budapesten járva feleségével telefonon keresték Kodályékat, mert „nagyon régen nem kaptunk már semmi közvetlen hírt. ..” 13. Bp. [1942.] V. 7. Kedves Kner Úr! Köszönöm a szép munkát, a famentes szürkét választom. Körülvágatni nem szándékom, hacsak a fedőlap méretei nem követelik meg, mert azt szeretném, hogy pontosan bele illeszkedjék vágás nélkül is. 63
