Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - DOKUMENTUM - Ittzés Mihály: Kodály Zoltán levelei Kner Imréhez
örülök annak is, hogy barátaimnak örömet szerezhetek évente egy-két olyan dologgal, amely a piaci szempontoktól teljesen mentesen készült.” A továbbiakban a Mentség kiadásának dolgáról és a Kodály által az ifjú Kner munkájában észrevett sajtóhibáról (r. A levél záradékában még megköszöni azt az élményt, amelyet a Szekfú'-kötetben megjelent Kodály-cikk elolvasása mindnyájuknak szerzett.” 1940. augusztus 28-án kelt az a gyomai levél, amelyben Kner Imre a Mentség elküldését jelzi. Néhány részletkérdésről ír a tipográfiával kapcsolatban és felhívja Kodály figyelmét az utószóra, amelyet maga írt. „Ez a feladat, a könyvvel való beható foglalkozás megszépítette számomra az utóbbi fél esztendőt és sok-sok keserűség elviselését tette könnyebbé” — írja többek között. Megemlíti a könyv zsoltár-dallamokról szóló részletét (93. oldal), mondván, hogy „Vásárhelyi Zoltán szerint ma sem más a helyzet, mint amit ott Tótfalusi uram leírt.”22 Beszámol még a könyv terjesztésével kapcsolatos elképzelésekről, s megemlíti Szentkuty Pál könyvét, amelyet szintén elküld Budapestre.23 A Mentségről még azt írja: „Azt hiszem, szebben nem lehetne megünnepelni a Gutenberg-jubileumot.” II.24 Bp. [1940.] szept[.] 25[.] Kedves Knerék! Köszönet a könyvekért, valóban szebben nem ülhették volna meg az 500-as évfordulót, forma és tartalom egyaránt remekül illik! Méltó a mintához, az utód szerető figyelme a nagy őshöz. Felteszem a pontnélküli 7, az egypontos óké szintén megvan az eredetiben, valamint a felfordult vagy feljebb csúszott betűk. Ezt is jó lenne megemlíteni az utószóban (majd a 2. kiadásban) nehogy azt higyje valaki, a Kner-féle mátrixok is töredeznek már, vagy hibát lásson e „Belgiumi accuratio”-ban. Szentkuty könyve is nagyon érdekel, van már annyi régi könyvem, hogy kezdjek érdeklődni készítőik iránt is. Ha véletlenül ismerik Amirás Ilona polg. isk. tanárnőt, szívesen vennék annyi információt róla hogy jól működik-e. T. i. arcképet kér az iskolájába, nem tudom érdemes-e mert eddig nem hallottam felőle. Szíves üdvözlettel Kodály Z Kner Imre október 2-án kelt válaszában23 a Kodály által felvetett kérdésekre tér ki. Beszámol arról, hogy igyekeztek mindent hűen utánozni, s erről szól is írásában, „de azért nem határozottabb formában, mert a fotókópia sokszor homályos, s az eredetivel nem magam hasonlítottam össze a kefelevonatokat, tehát nem állíthatom egészen határozottan, hogy mindenben egyezik a kiadásunk, — hiszen az emberi figyelemnek megvannak a határai.” „Én csak azt a célt tűztem magam elé, hogy ha valakit érdekel a dolog, felhívjam a figyelmét minden ilyen dologra s aztán az eredetiben utánanézhessen.” A továbbiakban két akadékoskodó véleményt ismertet, majd Fitz József Hess András-monográfiáját méltatja. A kérdezett tanárnőről megírja, hogy Benke Lajos helyére került, pedig az ingyen, lelkesen és eredményesen végezte munkáját. A hölgy egy bihari főjegyző lánya, akinek magyar nyelv és történelemből meg testgyakorlásból van diplomája, de nem énekből. Benke tanár küzdelmes életét, munkáját ismerteti még röviden. Beszámol még arról, miszerint Zsuzsa lányuk szomorúan írta, hogy lehet, hogy nem tudja Kodály népzeneóráit látogatni, pedig most már— bepótolva a hiányokat — jól megértené a magyarázatokat. A levél záradékában így ír: „Még egyszer nagyon hálásan köszönöm Tanár úrnak azt, hogy a Mentségre felhívta figyelmemet. ... ... hogy ez a könyv ennyire érdekes és aktuális, sőt ennyire fontos, azt nem tudtam s ezért nagyon örülök, nemcsak annak, hogy vállaltam a fáradságot vele, hanem annak a sok vigasznak és tanulságnak is, amit belőle merítettem.” 62
