Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - MŰHELY: 125 ÉVE SZÜLETETT BENEDEK ELEK - Lengyel Dénes: Benedek Elek becsülete
Pedig a kormány nem sokáig tűri ellenzéki cikkeit, amikor mint az Ország-Világ szerkesztője bírálja a költségvetést, kigúnyolja az országos ünnepélyek rendezését, mikor a népnek kenyérre, a gyereknek iskolára sem telik. A közoktatás problémája később is foglalkoztatja, Nemzeti Iskola című lapjában, majd a Néptanítók lapjában évtizedeken át műveli a tanítóságot, bírálja a tankönyveket, és védelmébe veszi a hozzáforduló üldözött pedagógusokat. Ezek a pedagógiai újságok abban térnek el a többi hasonló laptól, hogy író szerkeszti őket: Benedek Elek irodalommal neveli közönségét. Lapjainak szövege nemcsak közérthető, hanem színes is. Minden részlet gondosan kidolgozott, nemcsak pedagógiai, hanem esztétikai szempontból is kimunkált. Magyar Kritika című folyóiratát egy lelkes munkaközösséggel együtt indította meg. Olyan lelkesek voltak az alapítók, hogy cikkeikért nem kértek honoráriumot, sőt, anyagi áldozatot hoztak, csak hogy a lap megjelenjék. Nem csoda, hogy a szerkesztőn kívül két székely barátja, Gaál Mózes és Jancsó Benedek is vállalta annak a lapnak a megindítását, amely mögött semmiféle tőke nem állt. Nem is állhatott, mert alapelvül tűzték ki, hogy igazságos kritikát írnak, senkinek a tollát érdek nem vezetheti. Ez a bátor kritikai lap is elvérzett, a szerkesztő és munkatársai éveken át fizették a felmerült költségeket, többek között az előfizetők kártalanítását. Ezt nevezték „székely hadisarcnak”. Benedek Elek később is ragaszkodott hozzá, hogy az előfizetőknek visszafizesse az ő lapjára kockáztatott pénzét. Fia, Benedek Marcell ír róla, mennyire bántották a levelek, amelyekben az előfizetők a befizetett összegeket követelték, bár tudták, hogy a sokgyermekes szerkesztő a magáéból kártalanítja őket. Élete végén, Cimbora című gyermeklapjának bukásakor már magaültette fenyőfáiból kellett volna eladnia, hogy a lap szerkesztése miatt mintegy százezer lejre nőtt adósságát törleszthesse, de még akkor is azt kívánta a kiadótól, küldje el neki az előfizetők listáját, mert kártalanítani akarja őket. Utolsó újságja, a Magyar Világ olyan tanárok és tanítók lapja, akik részvények vásárlásával alapítják és tartják fenn. A szerkesztő maga jó példával jár elöl: tíz részvényt jegyez. A pedagógusok hálás olvasók, de szegény emberek, ez a lap is tönkremegy. Benedek Elek így búcsúzik olvasóitól: „Ami gyenge erőmtől kitellett s ami barátaim erejétől kitellett, minden emberileg tehetőt megtettünk, hogy ez az újság éljen, s teljesítse azt a szent missziót, melyre hitet tett. Leroskadtunk, tovább a küzdelmet nem bírjuk ... A könnyet nem tudom visszafojtani. Ti se szégyelljétek a könnyet. Bizony mondom: temetés ez.” A becsületesség egész kódexét kifejti a Testamentum és hat levél című kis könyvében. Ez szorosan összefügg újságírói tevékenységével, Marcell fiának azt tanácsolja, kövesse édesapja pályafutását: legyen újságíró. Ez a pálya független, lehetőséget teremt a rászorulók megsegítésére, az igazságok kimondására. János fiát iparosnak szánja, ám legyen asztalos, ha erre van tehetsége. így száll szembe az író a társadalmi előítélettel, amely munka és munka közt, ember és ember közt különbséget tesz. Mária lányának szánt szellemi végrendelete valójában nem is neki, hanem annak a társadalomnak szól, amely a hozományvadászatot és a stréberséget oly sokra becsüli. Mindez jól mutatja, az író úgy végrendelkezik, hogy abból az olvasók erkölcsi tanúságot merítsenek. Megtanulhatják belőle azt is, merre vezet a boldogság útja, mert a könyvből keserű részletei ellenére is sugárzik a boldog családapa, a harmonikusan élő család képe. A Testamentum erkölcsi igazságai azért győzik meg az olvasót, mert mindennapi életéhez kap belőlük tanácsot, és ennek biztosítékát is látja az író személyében. 38
