Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - MŰHELY: 125 ÉVE SZÜLETETT BENEDEK ELEK - Lengyel Dénes: Benedek Elek becsülete
Népköltési gyűjteményével egy arany pályadíjat nyer, franciából, németből, románból verset fordít, tréfás elbeszélést olvas fel a székelyudvarhelyi nők egyesületében. Feltűnik ellenzéki magatartásával is: küzd a „vaskalap” konzervatív magatartása ellen. Már diákkorában kétfrontos harcot vív: az elnyomottak jogaiért küzd és felemelésükön fáradozik, s ezzel egy időben a hatalmasok és hatalmaskodók ellen száll síkra. A népköltési gyűjtést Petőfivel értelmezi: a nép felemelését érti rajta, úrrá akarja tenni az irodalomban is, a politikában is. Szembeszáll az iskola merev rendjével, amikor megtiltják, hogy irodalmi előadást tartson, csakazértis elmegy a felolvasásra, azt is kockáztatva, hogy ezért kicsapják. Érettségi után a fővárosba utazik. Szívesen látogatja az irodalmi órákat és az idegen nyelvi kollégiumokat. Teleírja az indexét, szinte habzsolja a tudományt. A városba kerülő első nemzedék tagjainak sorsa fenyegeti, kellő tanács, útbaigazítás híján nem tudja kiválogatni a vizsgákhoz szükséges kollégiumokat, s már az alapvizsgánál elakad. Lelkifurdalás kínozza, mikor Kisbaconba hazatér, hogy nézzen apja szemébe? Benedek Huszár János földet föld után adott el, sokba került fia neveltetése, s most joggal várja az exámen eredményét, a jeles vizsgát. Az ifjú válságba kerül, egy barátja menti meg az öngyilkosságtól. Húsvétkor mintha ő is feltámadna: egy régen beküldött írása megjelenik az Ellenőr című lapban, ha nem lesz is tanár, mint író betöltheti hivatását. Egy másik útja is odavezet. Hosszas töprengés után, gyűjtőtársa és barátja, Sebesi Jób biztatására felkeresi tanárát, Gyulai Pált, hogy közös népköltési gyűjteményüket bemutassa neki. Gyulai ekkor Arany László társaságában a Magyar Népköltési Gyűjteményt szerkesztette. Örömmel olvasta ezt a székelyföldi gyűjteményt, annál is inkább, mert szekrényében már Kriza János és Orbán Balázs kézirata, gyűjteménye is ott volt, és szeretett volna egy székelyföldi kötetet összeállítani. Éppen kapóra jött Benedek Elek ezzel az újabb gyűjteménnyel, így már lehet egész kötetet szerkeszteni a kéziratokból. Rá is bízza ifjú tanítványára: állítson össze kötetet a Magyar Népköltési Gyűjtemény számára Kriza János, Orbán Balázs, Benedek Elek és Sebesi Jób gyűjteményéből. Az egykori gyakorlatnak megfelelően azzal is megbízza az ifjú gyűjtőt, hogy a szövegeket gondozza, tehát Kriza és Orbán meséit dolgozza át, saját előadásában közölje. így születik meg a Magyar Népköltési Gyűjtemény harmadik kötete. Ekkor írja át első ízben mások meséit Benedek Elek, később, a Magyar mese- és mondavilág szerkesztésekor ezt az ifjúkori gyakorlatot eleveníti fel, s természetesen tökéletesíti is. Az Ellenőrben megjelent írás is a népköltészettel foglalkozik, már ezekből a korai kezdeményezésekből is látszik, Benedek Elek fő iránya ennek a költészetnek a kutatása s e kutatás eredményének művészi közlése. Megmutatkozik ez újságírói pályájának első korszakában is: a Budapesti Hírlapnál kezdi pályafutását, és cikkeiben szülőföldjét mutatja be, meséket, mondákat közöl. A becsületről vallott felfogása sajátságosán társul az újságírói pálya első szakaszával. A Budapesti Hírlap indulásakor még nem alakult ki a szerkesztőségben az a légkör, amely a kapitalista sajtót általában jellemzi. A munkatársak mind szabadnak érzik magukat, ki-ki megyőződése és ízlése szerint ír a lapba. Benedek Elek meg is tesz mindent szülőföldjéért: ír a székely nép szokásairól, a székelyföldi fürdőkről, közöl népköltési gyűjteményéből. Az újságírásnak ez az első korszaka teremti meg számára azt az illúziót, hogy az újságíró teljesen szabad egzisztencia, s mint ilyen az igazságtalanságok megszüntetésére hivatott. Ez az illúzió újságírói pályája végéig elkíséri, nem tanul azokból a bukásokból, amelyek egymásután érik, amikor tőke nélkül lapot alapít. 37
