Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - Köteles Pál: Herkules-fürdői emlék: elbeszélés

hetetlen ... persze megeshet — mélázott el a jog tudora —, hogy eljön az idő, amikor újra a római jog paragrafusai szerint ítélik meg az embert.

— Meglehet — suttogta a pátriárka —, de addig is lássunk neki...

A cellabeli tiltott és titkolt beszélgetések jobban megviselték a fiút, mint a kihallgatások. Míg fent három hónapon át legfönnebb egy mellékesnek tűnő mondat erejéig volt megjegyzése a nyomozónak a leírtakhoz, addig a társai örökösen ellentmondtak neki. Főleg az utóbbi napokban. Nem győzték a derék-ember állapotából magyarázni, hogy az ártatlanság makacs hangoztatása semmit nem segít a helyzetén.

— Ne dobd feneketlen tóba a börtönajtó kulcsát — indulatoskodott az ügyvéd —, és ne közönséges bűnre gondolj. Csak olyasmi válthat meg innen, ami államellenes, és magyarázni kezdte a kölyöknek, hogy miféle bűnöket sorol föl a büntető törvény- könyv.

— A bibliában is benne vannak az ősbűnök: ne ölj, ne paráználkodj! — vetette közbe a pap.

— Ne csinálj magadnak faragott képeket, ne tiszteld és ne imádd azokat — hadarta a kölyök.

A pátriárka nem szívesen hallotta a fiú szavait. Odaálmodta magát saját görögkeleti templomának ikonosztáza elé, s képzeletében megjelentek a szentek gyönyörű nyúlánkalakjai. „A tízparancsolat se a legjobb” —villant át az agyán, de alighogy megfogalmazódott benne ez a gondolat, máris elszégyelte magát.

— A te kálvinista észjárásod csupasz falakhoz igazodik, de a hit istentől való, s a legfontosabb, hogy a hit mindig jelen legyen bennünk. Ez a legfontosabb.

— Meg az — suttogta az ügyvéd —, hogy megtaláljuk a bűnt, amelyre megadható a föloldozás. Ezt alaposan végig kell gondolni — csukta le egy pillanatra a szemét. — Az ember hiába sorolja vétkeit, akár húsz oldalon át is, ha azok a szervezet számára használhatatlanok.

— Használhatatlanok? — ámult tátott szájjal a fiú.

— Amire nem jár szabadulás, az használhatatlan — érvelt az ügyvéd. — Én például ártatlanul halok meg egy cella mélyén, mert nem sikerült saját használható bűnömet kitalálnom. Hát vigyázz kölyök, nehogy így járj te is. Nekem már mindegy, de veled még bármi megeshet, még előtted az élet.

A fiúban minden összezavarodott, hiába biztatta a pátriárka, hogy erőltesse meg a képzelőerejét, gondolatai bénultan vergődtek az agy odvaiban. Azt azonban már végleg belátta, hogy ártatlanságának makacs hangoztatásával eddig nem jutott előbbre, s aligha valószínű, hogy a jövőben másként történhetne. így aztán kelletlenül ugyan, de ráállt, hogy közösen találják ki számára a használható bűnt, s annak elfogadható bizonyítékát. Az idő egyébként is nagyon sürgette, nemcsak amiatt, mert már szombat volt (vagy tán vasárnap?), de azért is, mert bármely pillanatban megtörténhetett, hogy a megüresedett ágyba új előzetes kerül, s jövevények előtt hetekig néma a száj.

Egy-egy kósza félmondattal még takarodó után is üzengettek egymásnak, folytatták az agytornát, amelynek a bűn megtalálása volt a célja. Néhány nap alatt végzetesen megviselte a fiút ez az igen-nem, jó-rossz játék. Napok óta nem aludt már egy szemernyit se. Rettegett, hogy nem tudja végigcsinálni azt, amitől szabadulását remélhette; s lassan már azt kezdte latolgatni, hogy miként követhetné a tanár példáját. Csak a pátriárka kérlelései és korholásai tartották benne a lelket.

— Persze, hogy egyszerűbb lenne a dolog, ha valami bűnt tényleg elkövettél volna, s most csak megbánnod kellene — simította végig tekintetével a pátriárka a fiú arcát.

— Próbáld elképzelni, hogy mire lennél képes — susmogta ferde szájjal az ügyvéd —, megkaphatod érte a fölmentést, s ha kimész, legfönnebb elköveted ...

21