Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Köteles Pál: Herkules-fürdői emlék: elbeszélés
— Bocsáss meg neki, uram — mormogta a pátriárka, s keresztet vetett —, ez az ember elvesztette az eszét, nem tudja, mit beszél. — A világ zavarodott meg, atyám s nem én — vágott vissza az ügyvéd. — Kerengünk a purgatóriumban, ám egészen fölöslegesen, mert jók és rosszak egyaránt pokolra jutnak ... Hosszan hallgattak, s az éjszakai szabályos vízszintes helyzetből — „feküdni csak hanyatt szabad, hónaljig takarózunk, s a kezünk mindig takaró felett van” — most mindhárman a mennyezetet nézték. Képtelenek voltak elaludni, bár mindhárman vágytak egy kis menekülésre a valóságból. Nagy sokára a fiú szólalt meg. — Ha egyszer innen kikerülünk, egy életen át a nem létező bűn megbocsátásának kegyelemkenyerén fogunk élni? Meddig lehet azt kibírni, hogy ártatlanként is bűnös vagyok; olyan ember, akinek megbocsátották a vétkeit? A kérdésre senki nem felelt, egy ideig még nyitott szemmel feküdtek a betonágyon, aztán a fiú is elszunnyadt egy kevés időre. Hajnalban arra ébredt, hogy merő veríték. Az egész testéről szakadt a víz, s mire zavaros álmából egészen magához tért, olyan fáradt volt, hogy a moccanás is nehezére esett. — Öltem — ült fel végül az ágyon. — Öltem — ismételte meg, s várta, hogy valamelyik cellatársa válaszra méltatja, de egyikőjüknek sem volt kedve részt venni a hajnali társalgásban. Reggeli után —a két evőkanálnyi kukorica kása elfogyasztása után — fölállt az ágyról, s patetikusan kijelentette: bármit magára vállal, csakhogy szabadulhasson, majd újra visszaült. — A bármi nem több, mint a semmi — magyarázta a pátriárka. — Valamit el kell követned — tette hozzá az ügyvéd —, legalább gondolatban. Nyugodtan kell végiggondolni a lehetőségeket. Olyan bűn bevallása a hasznos, amiért két év jár. .. Azt nem várhatod el tőlük, hogy belássák: tévedésből tartottak előzetesben. — A legjobb lenne nem születni — mormogta egészen fölöslegesen a pátriárka, de az ügyvéd erre a megjegyzésre rá se hederített. Ott folytatta, ahol a pátriárka félbeszakította: — Csak szépen sorjában: fegyvertartás, összeesküvés leplezése, kapcsolat az ellenséggel, titkos adó létesítésének szándéka, irredenta gondolatok terjesztése. Az advocatusból ellenállhatatlanul ömlött a szó. Szinte élvezte, hogy gondolkodás nélkül képes fölsorolni akár kétszáz bűnt is, amely a kölyök szabadulását jelentheti, s amikor kifogyott a lajstromból, újra sorra vette őket. — És az advocatus úr miért nem vállal magára valami használható bűnt, hogy megszabadulhasson a pokolból? — kérdezte, s tekintetével az ügyvédet fürkészte. — Mert megátalkodott — sziszegte megvetően a pátriárka —, gőgös, öntelt és nyomorult. — Úgy van — hagyta rá az ügyvéd —, mert ha én magam ellen vallanék, s bűnt vállalnék magamra, akkor hazugnak kellene ítélnem mindazt, amit a római jogról tanultam, s amit húsz éven át a katedráról magam is hirdettem ... A szabadulásomnál fontosabb azt tudni, hogy az igazat tanítottam. Számomra e miatt nincs hasznos bűn, de te más vagy — kacsintott biztatón a kölyökre. A fiú végre pontosan megértette az ügyvéd belenyugvását a sorsába, s azt is, hogy amit neki olyan kitartóan ajánl, miért nem kívánja a maga számára. Egyszerre mély vonzalmat érzett a férfi iránt. Szerette volna megölelni, de legalább megérinteni, ám ehhez már nem volt bátorsága, mert nem lehetett tudni, hogy a kémlelőn át figyelik-e őket vagy se. így aztán csak egy hálás pillantást vetett rá, amiért igyekszik kaput nyitni a szabaduláshoz. Hirtelenében megnyugodott, fegyelmezetten ülte végig a napot, éjszaka pedig hosszú idő óta először nyugodt álma volt. Nem is álmodott, s a szája 22
