Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - DOKUMENTUM - Németh József: Napló (1898-1911): II. rész: sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Füzi László
NÉMETH JÓZSEF DOKUMENTUM NAPLÓ (1898-1911) II. rész 1900 Január 8. Elmúlt az újév, a szünidő, a képviselői beszámoló (2 bankett), el a születésnapom. Már beleéltük magunkat az új évbe, az új iskolai életbe. Dolgozunk, mint eddig. Élünk, mint eddig. Ki vagyunk téve a sors ingadozásainak, mint eddig. Az ifjúságtól már kezdhetek búcsúzni. 27 év nem megvetendő idő, ha visszatekintek, nem is boldogtalan. Voltak árnyoldalai, de csak azért, hogy a fény annál inkább kitűnjön, voltak küzdelmei, hogy az izmok el ne puhuljanak, a nyugalom édesebb legyen. Ilyen lesz jövőm is. Bármit hozzon a sors, az árny- és fényoldal, a küzdelem és pihenés váltakozni fog — amennyiben lelki állapotomtól s a társadalomtól függ, de amit csak az isten adhat, egészséget és a családban jó szerencsét, azt tőle kérem. [. . . ] Február 3. A múlt hónap a szokott módon múlt el. Munka, gond és öröm váltakoztak benne. Pénzünk nem igen volt sok most sem, de azért szükséget nem láttunk; most pedig újabban gyarapodtunk is néhány kedves tárggyal, így éppen 11 frt ára szobadísszel (figurák s képek). Szellemileg jól haladok. Egy újabb tervem szerint Thököly Imre korával foglalkozom; az ő életrajzát s első naplóját át is tanulmányoztam már. Február 18. [.. . ] Sok érdekes megfigyelni valóm van társadalmunkban bárminő téren, de olyanforma még az, mint a vetés, amelyről nem tudjuk, hogy mit fog teremni, sőt amely néhol nagy foltokban nem is biztat terméssel, mert áskálódó férgek kiették. A megfigyelő gazda szerepét viszi a kormány, a sajtó. Némelyik az egyik oldalát figyeli csak meg, mások a másik oldalát: egyik dörzsöli kezeit, a másik jajveszékel, egyik bízik, a másik kétségbeesik. A kiegyezési, nemzetiségi, a gazdasági, vallási kérdések mind a napirenden. A mai világ hamar tárgyal minden kérdésben. Néhány évtized megemészt minden kérdést az elméletben, de a gyakorlatban aztán annál tovább megy. A nemzetiségi kérdést elméletileg mily szépen megoldották 1867—70-ig: a gyakorlatban valami nagy világfelfordulás simítja el csak. A szociális kérdésnek minden meglevő és elképzelhető oldalát s megoldási módját bemutatták papíron; ám az életben csak most lép föl mint tényező, bár még mindig háttérbe szorítva. Az egyházi kérdést mily röviden megoldották az első bölcselők, s ezek hatása alatt a forradalom, mégis a valóságban ki tudja, meddig marad változatlanul. Mindennek meg kell érni előbb. Az érett és éretlen gyümölcs nagyon különbözik egymástól. A mi társadalmi viszonyaink minden téren éretlenek. De az érlelő napsugár, a jó idő megvan. Ez t.i. a béke. Mikor mindenki elégületlen a saját sorsával, óriási eredményeink mellett kicsinyeljük örömeinket, sorsunkat; mindenki tovább óhajt nyújtózni takarójánál; akkor a nagy hatalmak félnek a háború szellőjétől. Hátha őket fújja el? A példák közeliek; 48-ban hány király menekül a népei elől; legutóbb III. Napóleon csúf bukása nem ilyentől óv-e? Furcsa idők, mikor a békét fölülről ápolják; mikor a minden oroszok cárja maga kívánja az örök békét: én ebből nem a krisztusi ige megtestesülését, hanem társadalmi viszonyaink nyomorultságát, úri köreink élni vágyó hajlamait következte57
